Elvesztem egy árnyék sötétjében,
az élet fájának tövében,
kapaszkodni már csak a gyökérben
tudtam én, kétségbeesetten,
valami láthatatlan erőben
bízhattam csupán, a lelkemben
nem volt semmi, csak a nagy szerelem,
az élet, mint egy mély nagy verem,
halovány szikra gyúlt ki szememben,
de nem lobbant lángra, reménytelen
sorsom ellen vívtam esztelen,
mégis harcoltam, de ügyetlen
voltam és nyernem esélytelen
volt, ember lettem, menthetetlen.