Ember?
Csontvázra épített palota,
de lehet csak babona, rossz álom, sejt-elem,
utolsó vacsora a Föld gyomrában.
Él-elem.
Vagy energia egy végtelen csatornában?
Felfelé áramló gondolat-menet?
Miközben azt hiszi, ő vezet,
meg van vezetve, sors-keret,
szvadharma-rabszolga,
hiába minden él-vezet.
Ember?
Te csak tedd, és légy ott.
S ha úgy érzed, ez mélypont,
értsd meg azt, hogy mért pont…
5 hozzászólás
Hihetetlen jól megkomponáltad ezt a verset, a szóhasználat különösen tetszett. 🙂
Kedves Éva!
Valóban, nagyon érdekesen állítottad össze, és a szövege is különleges.
Csak a vége – mintha félbemaradt volna…
De biztosan ennek is van oka.
Tetszett.
Szeretettel: Kata
Hahó!
Megint kreatív voltál… de ami a "sejt-elem" esetében jól hat, az az "Él-elem"-nél nem jött be, és talán zavart a kötőjelezés is… inkább a tördeléssel kellett volna valamit csinálni, hogy ez a két(rész)értelműség jobban üssön… így inkább zavart.
Pl.:
hiába minden él
vezet
Ez csak az én meglátásom…
Köszönöm a verset!
medve
Köszönöm észrevételeiteket. Üdv!:)
Nekem oké… Modern vers… nem "lövi le" a poént… rám, azaz az olvasóra van bízva a vége… Értem a szavait is, mindet…
Tetszik, hogy egyéni a stílusod és a hangvételed… semmi sablonos vagy közhelyes nincs benne… tartsd ezt meg, nagyon jó ilyet is olvasni!
Üdv: barackvirág