a zsinórhídon át,
elúsztam kemény méhfaladtól,
s köszöntöm Halált.
Mert porrá lesz ki talált
használt menedéket,
mert gazdatested
– anyád- is (csak)
hamut gereblyézett
össze.
Azt fonatával átkötözte,
majd kibogozta sorsod.
Ám addig ölelt, s szorított,
míg lágy ölébe
fojtott.
Mondd Istenem,
hát halál-tusa illúzió
e csöpp embrió-életem?
12 hozzászólás
Nagyon sajnálatos dolog ez és szomorú is egyben. Bár vannak kényszerűségek, de ezt is az tudja igazán, aki benne van és átélte.
Versed izgalmas, sodró!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm Fél-X! Örülök, hogy elsodort az élet értelméről való filozofálgatásom gondolatmenete. 🙂 Köszönöm, hogy ittjártál 🙂
Oliver
Kedves Oliver
Ebben a témában kissé szokatlan hangulatú versed nekem is elnyerte a tetszésemet… Látom, hogy az abszurd kategóriába tetted, és tényleg az… Bár… az az idő, ami a kezdet és a vég között van, kitölthető olyan dolgokkal is, amikre ha ránézünk, azt mondjuk, hogy érdemes volt, megérte… 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág! Köszönöm a kedves szavakat:) Egyébként igazad van, következő versem arról fog szólni, "Miért érdemes élni?" Köszönöm hogy megihlettél :))
Oliver
Remek verseket írsz! Másodszor olvasom, és bámulatosan bánsz a szavakkal. Rövid tömör, velős, és sokatmondó! Gratulálok Oliver!
Szeretettel:Selanne
Megtisztelő, hogy ezt mondod drága Selanne 🙂 Köszönöm, hogy itt jártál, sokat jelent!
Oliver
Remek vers, tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa! Köszönöm:)
Oliver
Szia! Szeretem a tömör, de tartalmas verseket, és ez ilyen, Gondolatébresztő.
Hanga
Örülök hogy elnyerte a tettszésedet Hanga! 🙂
Oliver
…a miértekkel adós az élet, vagy sokszor már nem is érdekel –
Jó vers.
Szeretettel
mesako
Köszönöm Mesako! Örülök, hogy jártál nálam:)
Oliver