Emily Dickinson: Szerelem/Love XXIII.

XXIII.

“GOING to him! Happy letter! Tell him—
Tell him the page I did n’t write;

Tell him I only said the syntax,
And left the verb and the pronoun out.
Tell him just how the fingers hurried,
Then how they waded, slow, slow, slow;
And then you wished you had eyes in your pages,
So you could see what moved them so.

“Tell him it was n’t a practised writer,
You guessed, from the way the sentence toiled;
You could hear the bodice tug, behind you,
As if it held but the might of a child;
You almost pitied it, you, it worked so.
Tell him—No, you may quibble there,
For it would split his heart to know it,
And then you and I were silenter.

“Tell him night finished before we finished,
And the old clock kept neighing ‘day!’
And you got sleepy and begged to be ended—
What could it hinder so, to say?
Tell him just how she sealed you, cautious,
But if he ask where you are hid
Until to-morrow,—happy letter!
Gesture, coquette, and shake your head!”
___________________________________________

XXIII.

Boldog levél! Menj hozzá! Mondd el,
Miről vall meg sem írt lapom;

Mondd el, hogy főnév s ige nélkül
Sorjázik minden mondatom.
Mondd el, ujjaim hogy siettek,
Mint lettek görcsös ernyedők,
Ha minden oldalt szemed lenne,
Látnád, mitől mozogtak ők.

Mondd el, szerzője nem gyakorlott,
Erőlködők a frázisok,
És nézd, mellényét hogy húzgálja,
Miközben ír… Gyerekdolog!
Sajnálod érte – ámde így van.
Mondd el – De mégse, nem lehet!
Egy téves szó szívét szakítná,
S mi elnémulhatnánk veled.

Mondd el, hajnalra nem lettél kész,
„Nappalt” ütött az óra bár.
Álmosan kértél: fejezz már be,
Mi lehet, úgymond, akadály?
Mondd el, mily gonddal zárt le téged,
De hogyha holnap kérdezi:
Boldog levél, hol késtél eddig?
Csak rázd fejed – s kacsints neki!

* * * * *