A fiókom mélyén őrzöm,
Megtalálom egy perc alatt,
Szememre rögtön könny jön,
Ha rám talál a gondolat.
Egy emlék csupán. Egy jel.
Benne van minden reményem,
Hogy szeretsz, ez nekem felel,
Itt vagy szívem rejtekében.
Apróság. Nem való semmire.
Mégsem kell szemétbe mennie,
Mert őrzöm, mint barlang a kincsét,
Hisz szívemen örömöt hint szét.
Hol vagy Te? Mert én még itt vagyok,
Keservesen utálva a napot
Mely tőlünk téged elragadott,
És őrzök egy papírdarabot!
6 hozzászólás
kedves Scherika!
Az emlék. Van olyan emlék ami örömet ad, és olyan amelyik fájdalmat.Pedig nem az emlék adja a fájdalmat, hanem a szeretett ember hiánya, De inkább leirom Müller Péter idézetét, amit ő szebben el tud mondani mint én:
"Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!"
üdv Toni
Jaj, ez nagyon át tudom érezni/élni, nekem is vannak ilyen "semmire se való" emlékeim. Ha következetesebb lennél a rímképletben, tökéletes lenne.
Üdv,
Poppy
Szép gondolatok, mindannyian ismerjük a versedben rejlő érzéseket. Bizony a lélekhez szól!
Gratulálok!
Alberth
Fájdalmasan szép ez a versed…
Nem is tudok mit mondani.
csak meghajtom a fejem…
Kedves Scherika!
Szívhez szóló a versikéd, hisz mindannyian őrzünk ilyen emlékeket…
A szótagszámokkal látom egy kicsit gondban voltál, mert helyenként megtörik a vers "dallama" (1.vsz. 3. sora, 2.vsz. 1. sor, 4.vsz. 2. sor)… ha ezeket javítanád, sokat lendítene a versen 🙂
Köszönöm az élményt és további jó alkotást!
medve voltam
Tetszett, kedves Scherika!