Szusi!
A csudába! Ezt már megint megfogtad! Még a lélegzetem is elállt… annyira csdodálom, hogy egyetlen gondolattal képes vagy regényt írni, mert elindítod a lavinát bennem. Mennyire tudnám folytatni…
Szeretettel: pipacs:)
Ennek örülök pirospipacs, nagyon. Néha azon gondolkodom, hogy mi lenne akkor, ha tudnánk, hogy egy-egy "kezdet" hogyan végződik. Vajon szerencse-e, hogy nem tudjuk vagy szerencsétlenség?
Talán jobb ha nem tudjuk sokszor… igaz, néha jó lenne. 🙂 Gyakran tudná az ember folytatni más gondolatát… azt viszont szabad. :)Engedelmeddel elviszem magammal, hátha egyszer meg merem tenni. 🙂
Folytatni is, meg máshogy megírni is szabad. Nekem is eszembe jutott már itt egy-két alkotás kapcsán egy-egy haikura való. Mindannyian másként írunk, másként közelítünk dolgokhoz, érzésekhez. Nekem is vannak olyan témáim, amihez eddig sosem mertem nyúlni és nem tudom, hogy fogok-e valaha. Lehet, hogy egyszer "kijön", lehet, hogy soha.
Igen csak különös emlék lehet… próbálom megfejteni a keselyűcsók jelentését, ámbár ha vérző szívet talál, akkor talán nem is kéne… mert ugye kinek mitől vérzik a szíve??? De épp ettől jó a haikud!
Barátsággal panka!
Van variáció rengeteg. Egy közülük: a "keselyűk" csak köröznek a legyengültek felett és várnak a megfelelő pillanatra. Minél sebzettebb az áldozat, annál könnyebb dolguk van.
Köszönöm panka, hogy elolvastad.
Kedves szusi,
ismét egy olyan pillanatot ragadtál meg, ami sokatmondó és sokfelé ágazhat. A gyanútlan szív, melyet ismét, sokadszor széttépni készülnek hamis csókokkal… Remek!
A gyanútlan az tényleg egy jó szó. Az igazán tiszta szívűek vannak a legnagyobb veszélyben, mert azt hiszik, hogy mindenki az.És……sokadszor is azt hiszik.
Köszönöm Irén, hogy ismét itt voltál.
By szusi
10 hozzászólás
Szusi!
A csudába! Ezt már megint megfogtad! Még a lélegzetem is elállt… annyira csdodálom, hogy egyetlen gondolattal képes vagy regényt írni, mert elindítod a lavinát bennem. Mennyire tudnám folytatni…
Szeretettel: pipacs:)
Ennek örülök pirospipacs, nagyon. Néha azon gondolkodom, hogy mi lenne akkor, ha tudnánk, hogy egy-egy "kezdet" hogyan végződik. Vajon szerencse-e, hogy nem tudjuk vagy szerencsétlenség?
Talán jobb ha nem tudjuk sokszor… igaz, néha jó lenne. 🙂 Gyakran tudná az ember folytatni más gondolatát… azt viszont szabad. :)Engedelmeddel elviszem magammal, hátha egyszer meg merem tenni. 🙂
Folytatni is, meg máshogy megírni is szabad. Nekem is eszembe jutott már itt egy-két alkotás kapcsán egy-egy haikura való. Mindannyian másként írunk, másként közelítünk dolgokhoz, érzésekhez. Nekem is vannak olyan témáim, amihez eddig sosem mertem nyúlni és nem tudom, hogy fogok-e valaha. Lehet, hogy egyszer "kijön", lehet, hogy soha.
Igen csak különös emlék lehet… próbálom megfejteni a keselyűcsók jelentését, ámbár ha vérző szívet talál, akkor talán nem is kéne… mert ugye kinek mitől vérzik a szíve??? De épp ettől jó a haikud!
Barátsággal panka!
Van variáció rengeteg. Egy közülük: a "keselyűk" csak köröznek a legyengültek felett és várnak a megfelelő pillanatra. Minél sebzettebb az áldozat, annál könnyebb dolguk van.
Köszönöm panka, hogy elolvastad.
Kedves szusi,
ismét egy olyan pillanatot ragadtál meg, ami sokatmondó és sokfelé ágazhat. A gyanútlan szív, melyet ismét, sokadszor széttépni készülnek hamis csókokkal… Remek!
A gyanútlan az tényleg egy jó szó. Az igazán tiszta szívűek vannak a legnagyobb veszélyben, mert azt hiszik, hogy mindenki az.És……sokadszor is azt hiszik.
Köszönöm Irén, hogy ismét itt voltál.
Hú, még egy kis morbidot is felfedeztem benne!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Egy keselyű csókja, szó szerint és átvitt értelemben is, elég morbid.
Jó, hogy itt voltál. Köszönöm.