Neked el kellett menned örökre
Kifejezni nem tudom ebbe a szövegbe
Azt amit most legbelül érzek
Én most láthatatlanul vérzek
Ennek az útnak véget kellett érnie
De miért kellett ily rövidre mérnie?
Miért így ért véget ez a színdarad?
Végleg megváltoznak a színfalak…
Tudom, most már örökké figyel tekinteted
Buta hibáim mosolyogva tekintgeted
Vigyázol rám, s fentről óv majd két kezed,
Nem felejtlek míg élek és létezek!
2 hozzászólás
Igazán szép emlékezés.
Igazából nem derül ki, hogy kire emlékezel, de valakire, aki nagyon közel állt hozzád azt érzem.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Nagyon jól sikerült!!Azt hiszem ebbe benne van minden!Hidd el tényleg figyelnek ránk!