Holdvilágos éjszakán
a világ másik oldalán
lábnyom rajzolódik a
hófehér homokba, s
hiába minden hajót
törő tengeri vihar,
hegyről alázuhanó
záporeső, s zivatar,
egy bennszülött rákra
vadászva a hajnali
nap első sugarában,
lábnyomom rajzában
örök emlékre talál.
3 hozzászólás
Mindenképpen szép emlék! 🙂
Üdv: Gyömbér
Ejjha, na ezért látogatok el néha ilyen oldalakra..
Köszönöm szépen, örülök, hogy olvastál!
H.