Már csak az emlék él, imé e tanyán,
ott lakott egykoron öreg nagymamám.
Vakációm itt volt nyaranta nekem,
néha elmerengek… emlékeimen.
Dűlőúton mentem, szekérnek nyomán,
vágott barázdában, sáron, pocsolyán.
Nap hevében viszont porban ugráltam,
szandámat lehúztam, mezítláb jártam.
Szederborkor kéklett földút peremén,
akácok sorjáztak, merre jártam én.
Szitakötők szálltak, tücsök ciripelt,
a virágos mező víg életre kelt.
Piros pipacs villan, messze énfelém,
útszéli bozótos, mint egy vadregény.
Fácán fut csalitba, távol eb csahol,
egy-egy fa tetején kismadár dalol.
Magasan jár a nap, vidáman megyek,
amíg fut az idő, meg is érkezek.
Bejáróhoz érek, befordulok én,
végén a tanya van, dús fák rejtekén.
Ott a tornácos ház, ott a verőce,
kinyitom ajtaját, megyek előre.
Kukoricagóré, istálló balon,
tyúk- meg a disznóól a jobb oldalon.
Buksi kutya vígan vágtázik elém,
Rozi a tehén is elbődül felém.
Nagy diófák között árnyas ott a hely,
onnan nyúlik hosszan, kútnak gémje fel.
Csirke futkos szerte, kakas lépeget,
kacsa, keres meleg, nedves helyeket.
Nagymamám vidáman mutatja nekem,
mennyi kedves jószág lesz majd itt velem.
Esteledik lassan, mindnek enni ad,
boldogan segítek, egy jószág se vad.
Mindegyik oly szelíd, jámbor és kezes,
rajtuk tükröződik, jószág-szeretet.
Naplementtel nyugszik minden egy tanyán,
s kelő nappal ébred, pitymallat után.
Már a jószág éhes, adni kell neki,
tanyán a napirend megköveteli.
Tengerit morzsolok, darát darálok,
kiscsibék, kiskacsák mind jó barátok.
Nagymamám süt nekem fehér kenyeret,
ilyet nagyvárosban soha nem eszek.
Fehér kemencében sült, piros cipó,
frissen fejt langyos tej, enni, inni jó.
Magas szénakazal, arra mászom én,
hogy körül nézhessek, fenn a tetején.
Zöld sziget e tanya arany tengeren,
merre szemem ellát, ott búza terem.
Szomszédnak tanyája is egy zöld sziget,
Kati a leányuk nékem integet.
Tehenet legeltet, nála rádió,
azért már modernebb ez a náció.
Át is megyek hozzá, hát elköszönök,
vele sokat játszom, amíg felnövök!
6 hozzászólás
Kedves Alberth!
Ahogyan megírod versedben, Te imádtad ezeket a vakációkat a nagymamádék tanyáján:-)
Szeretettel:Selanne
Bizony, kedves Marietta, alig vártam a nyarat. Nagyon szép tanya volt, kis erdő tartozott hozzá, ami körülvette, majd búzaföld. Aztán minden volt ott ami a régi paraszti élethez hozzátartozik. Még görögdinnye is termett ott. Nagy élmény volt. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Nekünk nem volt tanyánk, de én ki voltam sokat adva tanyára szolgálni. Most ráeszméltem, mennyit tesz az, hogy egy dolgot hogy visznek az ember elé, hogy írják, hogy mutassák be. Nekem a tanya az eddigi emlékezetemben mindig egy elhagyatott, mindentöl messze eső hely volt, ahol reggeltöl estig mindig valamit dolgozni kellet, és éjjelente mindig az istálóban az álatokkal kellet aludni, a legjobb barátod, akkor azt gondoltad, ő az egyedüli aki téged szeret, az mindig a gazda kutyája volt. És a kutya mennél jobban szeretett téged a gazda annál jobban haragudott mindkettőnkre. Minden hazautazásom alkalmával, a tanyák, mint egy száműzött börtöne tünt fel eddig. De most ahogy a versedet olvasom látom, az az öröm, és a megelégedés helye is volt. És azt hiszem a következő alkalommal, más szemmel nézek meg egy tanyát.
üdv Tóni
Kedves Toni!
Ezek szerint nem mindegy, hogy ki a gazda. Én rokonként voltam itt a tanyán, s úgy látszik a munka is másképp esik így. Egyébként voltam egy másik rokonom tanyáján is, akinek nagyon sok gyümölcsfája volt. Állandóan szüreteltünk és behordta a városba árulni egy bricskán. Nem tudom ismered e azt a kordé-szerű szekeret. A lovat Gusztinak hívták, haver volt. Én meg éjszaka kint aludtam a csillagos ég alatt, kukorica száron, s őriztem a gyümölcsfákat. Lehettem úgy tíz éves.
De jó volt az is. Volt gémeskút ott is és rengeteg diófa. Amikor a meggyet szedtük, fütyölnöm kellett, hogy kevesebbet egyek belőle. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Olyan gyönyörű, képszerű az egész és ráadásul hiteles…
Nagy elismerésem.
Üdv: napsugárka
Köszönöm, kedves Napsugárka!
Valóban hiteles ezek részemről megélt emlékek versbe foglalva.
Üdv.: Alberth