A forró homokban elsüppedt a lábam,
égetett, mégsem kiabáltam,
csak hallgattam s néztelek.
Meg-meglódultak az illatos szelek,
s fejkendőd félrecsúszva kacagott.
S furcsálltam, hogy éppen ott,
az akácerdő méhében észre sem veszed,
hogy apró, kérges kezed
arcomat simítva csak egy puha fátyol.
Nagymama, nagyon hiányzol…
Emlék Bodaszőlőről
By Hanga
10 hozzászólás
Ez az, Hanga, ami miatt nagyon szeretem a verseidet olvasni, ez a természetesség, a megfogalmazások tiszta, egyértelmű, ugyanakkor világokat nyitogató lényeglátása. Úgy építetted ezt a versed is fel, hogy hagytál a képbe belefonódni, majd egy mozdulattal tetted személyessé, és még most is keresem ott az akácerdőben az én nagymamámat… A versed hozza bennem azt az érzést, amit kamaszkorom emlékeiből ma is bármikor fel tudok idézni: Mamika… Szépek a vers rímei, a rugalmas vezetés, a képek intenzitása, feltöltöttsége (félrecsúszva kacagó fejkendő…) A zárás döbbenetesen erős. Örömmel, sajgó szívvel (:-)) jártam itt.
aLéb
Kedves aLéb, egészen meghatódtam a hozzászólásodon 🙂 Köszönöm szépen!
Hanga
Egyszerűségében nagyszerű!
Gyuri
Kedves Gyuri, nagyon köszönöm!
Hanga
Kedves Hanga!
Funkcionálnak a szavak a versedben. Amikor olvasom, a homok érezhetően forró, az illatos szelek körbevesznek, és a kérges kéz érintése, valóban lágy simogatásnak tűnik. Azért tudom ilyen mélyen beleélni magam, mert átsüt a versedből az igaz szeretet, és az örök hiányérzet. Úgy gondolom ezt a verset a lelkeddel írtad. Bámulatosan szépre sikerült.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali, tényleg azzal írtam 🙂 köszönöm, hogy hozzászólásra méltónak találtad!
Hanga
Kedves Hanga!
Kissé elérzékenyültem a verseden. Megható és szép.
Ági
Nagyon köszönöm Ági!
Hanga
Ez könnyesen szép volt, Hangám!
Poppy
Poppy drága, a Te nagy szíved mindent átérez, köszönöm 🙂
Hanga