Távolba vesző gyermekarc,
régmúlt jelmezbál emléktengere
ártatlan, romlatlan kandi szem,
kipingált orca, és narancsajak…
Naivan tisztán szemünkbe néz,
s mi gyermekkorunk tükrét
benne újból és újból megkeressük,
időzve kicsit a múlt ködén,
emlékeink dajkálva révedt-boldogan.
7 hozzászólás
Szép nosztalgiázás a régi gyerekkorról, az utóbbi időben én is gyakran teszem ezt. Köszönöm az élményt.
Én pedig a hozzászólást köszönöm!:)))
Igazán szép és kedves múltidéző vers!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Szia Zsupszimanó!
Szeretem az olyan verseket, melyekben benne van a múlt, él a jelen, rajzolódik a jövő. Ez épp ilyen. Az eddigi három alapján láttam, hogy több van benned. Igazoltad.
Nagyon szép, jó is, tetszik!
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm!:)))
Szia Zsupszimanó!
Szép versed olvasása közben nosztalgiáztam én is egy kicsit Tudod; én szerencsésnek érzem magam, mert a három kislányom révén egy kicsit újra átélhetem a gyermekkor felhőtlen örömeit
Örülök, hogy itt vagy, a Napvilágon, és annak is, hogy olvashattam a versedet!
Szeretettel: barackvirág
Szia Barackvirág! Köszönöm:)))