A Föld dübörög még, hisz nagy volt a súlya
mit ezred év alatt a karmád rád rakott,
kiáltásod halljuk, s nem csitult azóta,
az írás szelet vetett, s vihart aratott.
Nem tudjuk miről szól a Hajnalvárásod,
s peremkerületen tévelygő életed,
azt igen, hogy most is szenvedjük hiányod,
bár átkoztad a földet ami éltetett…
Mert mindig az megy el, ki mindig hiányzik majd,
hiába az Óda, s az ezer jó szonett,
csak annyit tanultunk tőled – bármi rongyba'
élsz is szegény ember csak emeld föl fejed!
2 hozzászólás
Nagyon régen olvastam tőled, szép, igényes munka, mint mindig.
Selanne
Nagyon megkapó ez a versed kedves András !
Bár minden versedet szívesen olvasom, akkor is ha ritkábban vagy itt.
Szeretettel gratulálok : Zsu