Emlékeim

Szilárdan, karjaimban erőt érezve,
Bizonytalanul, mégis anya vagy,
Ki gyermekét elkapja, ha elesne.

Belőled szippantva érzem az illatot,
És egyben a bűzt is, mi rohadó testünk
Lengi körül.

Sírva, de mégis nevetve,
Maszkomat néha levetve,
Dacolok veled.

Szülök neked gyermeket,
Kit magamról nevezek el,
És itthagyom neked.

Fogok neked pillangót,
S tenyeredre helyezem,
Hagyj örülj, hogy kezedről röppen el.

Élvezve, bódultan esek össze benned,
Belőled van múltam és jövőm.
Nem vetlek el.

Érted szomjazom a bajban,
Rád vágyom a magányban.
Hagyj osszam meg veled.

Bölcsődben ringattak,
majdan koporsódba temetnek,
lásd, semmi sem múlik el.