jégvirágos ablak
talán a hideg lehelt rá
nem
ezek emberi nyomok
emlékek fonódtak egybe
a jégvirágos ablakon
díszes ábrák szirmok
megfagyott sóhajok
szédülten sétál lelkem a kristályokon
belül még jeges ölelésben
fényük lobog
titkuk topog
egykori reményre hangolt érzések
keresek egy percet
mikor közel értem
majdnem érintettem
szenvedését vágyát
szomjas rajongását egy ígéretnek
de felelet helyett
csak hiányom hegye
mered az égre fel
majd kint
a szélre bízom
találja meg
azt a reménybe dermedt percet
kínom csak benne csitul el
csak alszanak
haragos fellegek
opálos lázban
egy adott jelre összesereglenek
a kopár tájon a felébredt neszek
ijedten bújnak össze
a tó sima tükrét
rettegés futja át
a nyár emlékét
színét illatát
fenékig itta a tél
jégbe zárta a virágok kelyhét
emlékek dacoljatok
ott lent alattatok
csak alszanak a színek
az ízek
a nap csókjától majd
felébred újra a fázós táj
nyoma sem marad a télnek
lágy mosolya után
27 hozzászólás
“felelet helyett
csak hiányom hegye
mered az égre fel”
Oly sok mindenre hiába keressük a választ. Megértéssel olvastam soraid.
“a nap csókjától majd
felébred újra a fázós táj
nyoma sem marad a télnek
lágy mosolya után”
Így igaz.
Kedves Sailor!
Érdeklődéssel és tetszéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Jól látod,hogy oly sok kérdésre hiába
keressük a választ!
Reméljük,hogy hamarosan:”nyoma sem marad a télnek”
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Érdekes és elgondolkodtató vers. Üdvözlettel. santiago
Hej, Tengerész!
Szóhasználatod érzékeny emberről árulkodik, ámde aki a viharokkal teli óceánt -vagy legalábbis a háborgó vizeket is megjárta.
Ez a két emlék itt látszólag külön életet él, de mégis összeköti őket a jég, a megfagyottság.
A sóhajok és a jégbe zárt ízek, a titokban lobogó fények mind a Nap csókjára várnak. De akkor ezek már nem is emlékek, hanem álmok! Erre utal a az emlékeknek szóló utasítás: dacoljatok! Nahát! El is csodálkoztam, hogy így meg-verselemzettem ezt a kis fagyos gyöngyszemet.
üdv: zsoló
Kedves sailor!
Ezen verseid is, a mélységében gondolkodó embert, s annak emberségét mutatja mint költőét, ki mesterien bánik a szavakkal, s az azokhoz fűződő érzésvilággal.
Ezen sorok is erre mutatnak:
“keresek egy percet
mikor közel értem
majdnem érintettem
szenvedését vágyát
szomjas rajongását egy ígéretnek
de felelet helyett
csak hiányom hegye
mered az égre fel”
Micsoda költészeti remekbe szabott fogalmazás!
Szeretettel gratulálok szép műveidhez!
Vigyázzatok magatokra és egymásra, mert a napok nem könnyűek ahogy közeledik ennek a világnak az agonizáló elmúlása!
Köszönöm szépen, hogy megírtad gyönyörű verseidet, s hogy olvashattam
ezen kedves soraidat!
Zoli Kaposvárról)
Kedves sailor!
?keresek egy percet
mikor közel értem
majdnem érintettem
szenvedését vágyát
szomjas rajongását egy ígéretnek
de felelet helyett
csak hiányom hegye
mered az égre fel? Elgondolkodtató, gyönyörű vers!
?a nap csókjától majd
felébred újra a fázós táj
nyoma sem marad a télnek
lágy mosolya után? Igaz! Egyetértéssel olvastam kiváló művedet.
Mindkét versed ahogy már megszoktam kiváló, igényes, csodaszép.
Szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
“emlékek dacoljatok
ott lent alattatok
csak alszanak a színek
az ízek” – még ezt is kiemelném.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Santiago!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Igqzán örülök,hógy érdekes és elgndolkodtatónak
találtad!
Üdv:sailor
Szép estét!
Kedves Zsoló!
Köszönöm szépen értékes hozzászólásodat!
Kedves Zsoló,elnézést,az elküldést véletlenül
érintettem az elébb.
Nagyon jól látod ,hogy a két emlék”külön életet él,
de mégis összeköti őket a jég, a megfagyottság”
Jégbe zárt álmok ezek ,melyeket elteszünk,elraktározunk,
mert még nem ért meg az idejük.
Majd a ´nap csókjától´élhetö körülményekbe kerülnek.
Örültem jöttödnek!
Üdv:sailor
Szép napot!
Kedves Zoltán!
Köszönöm szépen hozzászólásodat!
Nagyon értékelem!
Az idézett részeket is köszönöm!
Mindig megtalálod a lényeget írásaimban.
azt,amit igazán ki szeretnék hangsulyozni!
Barátsággal:sailro
Szép estét!
Ügyeljetek magatokra!
Ui
“mert a napok nem könnyűek ahogy közeledik ennek a világnak az agonizáló elmúlása! ”
Nagyon sok dolog történik.melyek aggódásra adnak okot!
Barátsággal:sailor
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen,hogy olvsatad!
Örülök,hogy elnyerte tetszésedet!
“nyoma sem marad a télnek
lágy mosolya után? Igaz! Egyetértéssel olvastam kiváló művedet”
Köszönöm!
Legyen szép napod:sailor
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm,hogy írtad:
” még ezt is kiemelném:
emlékek dacoljatok´
Legyen szép estéd:sailor
Szia sailor! 🙂
Ezekben a versekben is a képeidre figyeltem fel először, meg-megálltam, eltűnődtem:
“a nyár emlékét
színét illatát
fenékig itta a tél” – egyik kedvencem.
Általában is jellemzők írásaidra a megszemélyesítések, ezektől kapnak egyedi színezetet.
Az emlékeid összefonódása kapcsolja össze verseidet, úgy érzem, melankolikusabb hangulatot árasztanak az eddigieknél.
Nem vigasztallak, inkább azt hagyom itt, hogy írj, örvendeztesd meg olvasóidat!
Én is örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen figyelmedet!
Megtisztelsz!
Igazán jól esik,hogy a megszemélyesítéseket tartod
jellemzönek írásaimra!
Mindig is erre törekedtem!
Jól látod :”melankolikusabb hangulatot árasztanak”
Nehéz ugyanis manapság poz.töltésü írásokat írni.
Nagyon örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
A fagyos hangulat végig vonul a vers szakaszain –
Tetszik, az, ahogyan a hangulatod változatos megfogalmazással jeleníted meg.
Jó volt olvasni a versed.
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Igen fagyos hangulat vonul végig!
Talán egyszer feloldódnak a fagyos utak és
a reménybe dermedt percek életre kelnek.
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Szia Sailor!
Még csak most értem ide ehhez a versekhez… Ne haragudj!
Annyira kifejezőek a verseid, nem nehéz bele képzelni magunkat olvasás közben.
Összeköti a két verset a fagy és a remény! Mondhatnám, hogy ezek ellentétek de nem feltétlenül. Fagy ( utalhat mondjuk nehéz időszakokra, fájdalomra, magányra )! Napsugár ( maga a remény !) Nem nagyon léteznek egymás nélkül.
Szeretettel
Marcsy
Szia ´Marcsy!
Köszönöm szépen figyelmedet!
Jól látod,hogy”Összeköti a két verset a fagy és a remény”
A fagy ´itt´a kilátástalanságot jelenti,azt az állapotot,mikor ” MAJDNEM”
“majdnem érintettem
szenvedését vágyát
szomjas rajongását egy ígéretnek”
Ennél nekezebb tapasztalat nem létezik.
Mikor megismerünk,közel kerülünk egy óhajtott
lényhez,akiben minden elvárásunk öszpontosulna,
ott terem a ´majdnem´
Az ígéret helyett egy álarc,a lehetetlenség álarca
jön szembe!
Szinte surolja,majdnem érinti a vágyat és eltünik!
Igen,nagyon jól látod,ismétlem,hogy összeköti
a két írást a fay és a remény:
Különben a fagy uralna mindent!
Nagyon örültem jöttödnek!
Eröt adnak a folytatásra!
Legyen szép estéd!
Szeretettel:sailor
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
“majdnem érintettem
szenvedését vágyát
szomjas rajongását egy ígéretnek
de felelet helyett
csak hiányom hegye
mered az égre fel”
Ezek a “majdnem érintések bátoríthatnak, de hervaszthatnak is! Téged bátorítsanak!!!Higgy bátran abban, hogy eléred az elérhetőt! Kevesebbel kár beérni!!
Üdvözlettel: pusztai
Kedves Pusztai!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Nagyon hiányoztál!
Jól látod:
“Ezek a ?majdnem érintések bátoríthatnak, de hervaszthatnak is”
Igen.
Nyomot is hagynak,sokszor sebeket!
Örültem jöttödnek!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Tűpontosan tudod ábrázolni az emberi lélek-vívódásait.
Ezért is szeretem verseid.
Szeretettel olvaslak: Zuzmara
Kedves Zuzmara!
Ismételten nagyon örülök,hogy láthatlak itt!
Köszönöm szépen figyelmedet!
Kérlek tegyél fel Te is!
NAMASTE!NAMASTE!
Szeretettel:sailor
Szép napot
Drága Sailor!
Gyönyörű, jégvirágos verscsoda. A kristályszilánkokon táncoló én még mindig dermedt,lemondó és kapaszkodik emlékei jégcsapos peremébe.
Még képtelen továbblépni .
A vers végén felcsillan a küzdés vágya és a remény:
emlékek dacoljatok
ott lent alattatok
csak alszanak a színek
az ízek
a nap csókjától majd
felébred újra a fázós táj
nyoma sem marad a télnek
lágy mosolya után
Mikor megfogalmazódik a vágy…már alakulgatni is kezd minden , a szív melegedni kezd, a keserűség felolvad…
Sok mosolyt.
Köszönöm az élményt.
M.
Kedves Napfény!
Köszönöm szépen,hogy jöttél!
Nagyon jól látod:
” A kristályszilánkokon táncoló én még mindig dermedt,lemondó és kapaszkodik emlékei jégcsapos peremébe.”
Igen,szédülten sétál lelkem a kristályokon.
Keresi a nyomát egy ígéretnek,egy reménybe dermedt percnek.
Talán egyszer életre kel.
Igazán szépen fogalmaztad meg a második vers lényegét:
“Mikor megfogalmazódik a vágy?már alakulgatni is kezd minden , a szív melegedni kezd, a keserűség felolvad?”
Nagyon tetszett meglátásod!
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép estéd!