2024. december 27., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Emlékek hídján…

    hovaBy 16 hozzászólás1247 megtekintés

    Emlékek hídján
    végig menni egyedűl
    könyörtelen tett.

    Legalább nézzed
    lélekben legyél velem
    csak erre kérlek.

    . . .

    Voltam álmokat kergető
    kamasz
    ősszel láttam ébredni a
    tavaszt
    az életem delén aztán
    megálltam
    nem siettem már tovább
    kivártam
    lassabbra vettem a tempót
    ráértem
    a madarak vonulását
    néztem
    már nem kergetek álmokat
    vágyakat
    nem irigylem a madarakat
    szálljanak …
    az emlékek hídján átértem
    velem voltál nem féltem.

    Share.

    16 hozzászólás

    7. Névtelen on

      kedves Hova!
      Az emlékek szépek, jók is kellenek is, de sahasem szabad megengedni magunknak, hogy több örömet adjanak mint a jövő. Az emlékek azok sokszor szép, de mélabus gondolatokat hoznak elő, de a jövő az mindig örömteli gondolatokkal kel hogy tele legyen. Már Jules Verne is ezt igy fogalmazta meg:
      "Nincs olyan megkeményedett szív, mely el ne szorulna olykor a visszajáró múlt látomásaitól. Bárhol is születtünk, nem maradhatunk érzéketlenek azon a helyen, ahol az anyai kéz ringatott. Lelkünk húrjai nem kophatnak el annyira, hogy ilyen emlékek érintésére legalább egy meg ne rezzenne."
      De utánna jön a jövő. Tetszett amit, és ahogy írtad,
      üdv Tóni

    9. hova on

      Kedves Toni!
      Valamennyire egyetértek Veled.A több öröm nem tudom mikor volt régen,vagy most van.Ezen még nem gondolkodtam igazán.Én a pllanat örömeit szeretem,és becsülöm is.tudod bármennyire optimista a szemléletem a fele már biztosan lejárt az életemnek ebből a létezésből.120 évnél többet nem valószínű,hogy élek.Különben meg nagyon szeretem a koromat, – ráérek nézni a létezés minden rezdülését.Fiatalon ezt nem tehettem.Azt hiszem boldog vagyok.Legközelebb én is nevetős képet teszek fel,hogy lássad azt az arcomat.A Te nevetésed szuperjó,- mintha a ilágot nevetnéd ki.Jól teszed.Köszönöm,hogy olvastad a versemet.
      Szteretettel üdv:Vali

    11. hova on

      Kedves Adrien!
      Nem volt kétségem az értő versolvasásod felől.Az utolsó két sor az első sorokkal összefügg.
      Köszönöm,hogy olvastad.Mikor az első két kis haiku megszületett azt hittem ,hogy "ennyi". Aztán vitt a gondolat tovább.ez lett belőle.
      Szeretettel üdv:Vali

    13. hova on

      Kedves Jodie!
      Úgy tűnik mostanában elég sok időt szántál az írásaimra. Köszönöm Neked. A fényképedet nézem, – bizony fiatalka vagy. Azt írod néhány évtized múlva majd Te is … Nem kell annyi idő, te jól írsz, jól fogalmazol. Azt hiszem előbb leszel ismert az irodalomban mint én. Én valahogy nem jól menedzselem magamat. Tudod kérni mindíg csak más részére tudtam. A magam zsebe meg nincs megtöltve. Pedig nagyon szeretném egyszer a saját versesönyvemet kézbe fogni. A könyv az az igazi, annak illata, melegsége van. Bocsánat,hogy így elkalandoztam. Köszönöm a dícsérő szavakat.
      Szeretettel üdv:hova

    15. hova on

      Kedves Mária!
      Valóban szerencse kell, hogy megöregedjünk.Istennek hála még nem vagyok egyedül.A madarak érkezését-vonulását a párommal együtt nézhetem.Csak most,hogy ezt így leírtad, jöttem rá, valóban szerencsés ember vagyok.Köszönöm a hozzászólásodat.
      szeretettel üdv:Vali

    Leave A Reply