Bolyongok százévnyi mesében
elveszett régi ösvényem,
kacatok, emlékek között
kutatok, hordom, szétrakom
mint aki folyvást költözött
batyujában a fájdalom…
fényében utolsó gyertyámnak
nem jössz és nem várlak.
Nagy könyvnek fogtunk, emlékszel?
Jön még majd sok holnap
hogy soha nem mész el,
folytassuk, ezt mondtad…
metsző fényű hajnalon
rám vigyorog a tegnapom,
üszkös betűk meséiben
kalandozom, a szürke múlt
emlékeit talán hiszem
s ha fényük bármi’ megfakult,
vágyra vágy, és kínra kín
életem pergő lapjain,
sorsversek sárguló sora
bánat áztatta oldalon
bár öröme, kínja ostoba.
döntöttem, végig olvasom.
12 hozzászólás
Kedves aLéb,
végre sikerült megint találnom egy verset, amit végig tudtam olvasni, és utána azt mondani: ez klassz.
A megszerkesztettsége is tetszett, illetve a záró sorok, és ha majd találsz benne olyan emléket még, amit meg lehet fogalmazni, mindenképp tedd meg.:)
(Amerikai psycho olvasása után mindenképp üdítő volt..:) )
p.
Köszönöm a véleményed, Penelope. Emlékekből el vagyok látva rendesen, így aztán jövök még :-)))
aLéb
Nagyon nagyon jól sikerült vers, öröm volt olvasnom, különösen az utolsó versszak tetszett nagyon!:)
Gratulálok!:)
Köszönöm kitartó olvasásod, sleepwell!
aLéb
emlékek és könyvek…."régi bűvös fóliánsok" mélységeivel írsz…csodás vers
András, köszönöm, azt különösen, hogy asszociálsz :-)))
aLéb
aLéb!
Nem tudom miért írod ezeket a verseket, mindig úgy hogy épp belevág az életembe, de nagyon szép, és gyönyörű, és nagyon érthető. Csak ez a párhuzam kicsit érdekes…
Igazi Őszinte Baráti Üdvi: d.p.
Egyszerű, Dini, ugyanitt élünk, és hasonlóan reagálunk dolgokra. Vagy ki tudja.. :-)))
Köszönöm, hogy olvasol, és beleérzel.
aLéb
Minden tekintetben csatlakozom dinipapához!
Még annyit, hogy érdekesek ezek a "könyvek"…vajon mi hajtja az embert, hogy végigolvassa? Van egy pár tippem, de a választ nem tudom.
Gratulálok: Gyömbér
Igen Gyömbér, ezek a mi döntéseink. Fontosak, akár így, akár úgy hagyunk el, vagy kezdünk újabb utakat. De az ok,hogy miért döntünk így vagy úgy, az a nagy kérdés.
Köszönöm.
aLéb
Kedves Mester!:)
Gazdagságodat nem fecséreled, ez biztos.
S, hogy mindenkivel megosztod,
Ez nekünk, és neked is fontos.
Ha könnyeket pergetsz szemekbe,
Ha kacagva kint igérsz,
Akkor is vers lesz szívedbe,
Hogy miért? mert valaholmegvan írva,
Gyöngybetűkkel pauspapírra,
Sugárzó színű tollal, s az lelkedbe átragyog:
Hol nevetve, hol sírva.
Szeretettel: marica
Kedves hozzászólásodat nagyon köszönöm, marica!
aLéb