Mohos kút, sötét kövek,
folyondárral tele,
levelei mint emlék
tobzódó levele…
Édes-bús események,
arcok és helyszínek,
szívek, mik engem törtek,
s általam tört szívek…
Fölé hajlok, láz-arcom
belemeríteni,
inteni kell a múltnak,
s fáj búcsút inteni…
De szökőkútként feltört
betűpermet szitál,
összeáll minden léptem,
s neved is összeáll.
20 hozzászólás
Fel-fel bukkannak régi emlékek, az emlékek kútjából…
Ez nagyon szép lett, Irén!
Szia!
Igen, ez így van, néha csak foszlányok jönnek elő, néha viszont egy egész szökőkút permetez. Szép vers!
Szeretettel: Eszti
Kedves Irén!
Milyen jó is lenne, ha az embernek lehetne egy olyan kútja, amibe minden emlékét és az emlékhez tartozó érzéseit rejthetné, időnként megnézné és amikor szüksége van egyre elő-elővehetné. Az ember felejt, még akkor is, ha fiatal, ráadásul mennyivel tisztábban lehetne gondolkodni és előítéletmentesen, ha nem lennének olyan emlékeink, amelyek visszatartanak egy egy döntés meghozatalakor. Az emlékek folyton közrejátszanak, visszagondolunk egy rossz emlékünkre, és máris módosul a döntés, esetleg ennek köszönhetően rosszul is döntünk. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha az emlékeink nem befolyásolnának folyton. Nekem ezeket a gondolatokat ébresztette fel a versed. Gratulálok! Üdvözlettel: Szilvi
"inteni kell a múltnak,
s fáj búcsút inteni…" -mennyire igaz, s milyen gyengék tudunk lenni.
Szép vers.
Szeretettel
Emese
Tetszett, leginkább az utolsó sorod fogott meg. Szép költői kép szerintem a "betűpermet", érdekes hangulatot idéz.
Jó volt olvasni.
Zsu
Kedves Irén!
Ez nagyon szép lett, és nagyon igaz. Olyan kellemesen simogatja a szívemet, amikor szomorkás gyönyörrel olvasom.
Gratulálok ehhez a gyöngyszemhez.
Szeretettel:
Millali
Ejha! Ez aztán nem semmi! Ma micsoda remek verseket olvasom! Nem győzöm kapkodni a fejem! Szép hasonlatokkal szőtt versedhez gratulálok!
szeretettel-panka
Az utolsó versszak… no, és összességében is. Tetszett!:-)
Szeretettel:Marietta
Köszönöm szépen a kedves hozzászólásokat, véleményeket, pontokat.
Nagyon szép lett!Az ilyen verseket IMÁDOM! Az egész nagyon szépre sikerült,jó lenne nekem is egy emlék kút! :o)
Kedves Wivendiel, az az emlékkút megjön az évek múlásával, ne félj…!
Köszönöm szépen!
Emlékek kútja – remek címválasztás!
De nem csak a címe a vers is nagyon jó, elgondolkodtató. Nekem van emlékkutam, a korabeli sok napló, ahova szívem bánatát, mosolyát, jót és rosszat elraktároztam. Aztán jó volt előszedni, beleolvasni.
Nagyon tetszik a versed, szeretettel olvastam: Kata
Kedves Katám, én is szívesen olvasgatok bele a Te emlékkutadba. Köszönöm, hogy megírtad véleményed.
Jó annak, akinek mély, tartalommal teli emlék-kútja van. Vagy ki tudja?
Az én kutamban kevés az emlék, már-már kiszáradóban van. Nem rejt általam tört szíveket, s az én szívemet sem törték sokan. Csak egy, de az felér az összes többivel. Az előbb illesztettem be Zsolti verséhez, s úgy érzem, itt is aktuális:
Nem értem én az életet.
Megéltem édes éveket,
de életemnek alkonyán
reám szakadt a bús magány.
Lehetne szép a vége még,
ha lenne évem épp elég,
kivárni új szerelmeket,
s legyen, ki szépen eltemet.
Szeretettel: dodesz
Örülök, hogy itt látlak, nem tudtam, kit takar a dodesz név!
Remek ritmusú a versed, köszönöm, hogy ide írtad! :)))) Józsikám, szeretettel ölellek.
Jó, hogy itt is találkozunk! 🙂
Szeretettel: dodesz
Kedves Eszter!
Úgy látom régebbi ez a versed, de mindig jó emlékezni, nem lehet eltemetni a múltat.
Szép versedhez szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica, csak most láttam hsz.-edet, bocsánat!
Nagyon köszönöm szavaidat!
Irén
Nagyon tetszett kedves Irén 🙂
szeretettel olvastalak : Zsu
Köszönöm, Zsuzsikám!