Néha mint egy tenger olyan az élet,
Elsodor messzire, s csak a hullámokat érzed,
Emlékek közt hánykódva úsznál kifelé,
De egy erő sodor s csak visz egyre befelé,
Sokszor nemtudhatod mi is a jó út,
Ha partra vetődsz vagy a hullám a mélybe húz,
Néha delfinekkel táncolnék a tenger fenekén,
Hol nincsenek gondok csak a gondolataim és én,
Csak a víz morajlását hallhatod a mélyben,
Elmerülnék az emlékekben s eltünnék a térben!!
4 hozzászólás
Néha pont erre vágyunk,
s legyen igaz az álmunk.
Gondtalan percek övezzék
a lelki szabadságunk.
Gratulálok!
Azt hiszem, mindenki van úgy, hogy eltűnne egy kicsit a világ zaja, a gondok elől. Szépen megfogalmaztad az érzéseidet. Gratulálok: Colhicum
Beya, nagyon jo ez a versed,nagyon kifejezőre sikeredett.gratulálok neked!
Van egy meditációs CD-m, a "Tenger zenéi" címmel, arra még énekelni is lehetne a versedet 🙂
Hanga