Fájnak a szavaid, a gondolataid,
Az érintésed, és a csókjaid.
Suttogó hangod, most is fülembe cseng,
„Szeretlek csillagom, sosem hagylak el.”
Éget a múlt, szívem belesajog,
Még mindig szeretlek, bár ezt úgy is tudod.
Elmentél, s vittél magaddal mindent,
Mindazt, mi számomra fontos volt nekem .
Boldog múlt, és fájdalmas a jelen,
Hogy milyen a jövő, azt nem ismerem.
Hiányod számomra borzalom ma még
S hogy mi lesz holnap? Tudja az ég!
5 hozzászólás
Kedves Kedves!
Elmélkezésed-eid fájóan csengenek!
Szeretettel:seilor
köszönöm hogy olvastál szeretettel: Anikó
Kedves Kedves!
Leutánoztam az előttem szólótól a megszólítást! Az előbb már írtam versedhez, s most, hogy ismét benéztem, nincs meg. Pedig a gép ki se dobott.
Szép a versed, kedves megemlékezés egy kapcsolatról. Igen, gyakran előfordul, hogy elhangzanak szép szerelmes szavak, aztán a "sosem hagylak el" mégsem teljesül. Én is úgy vallom, hogy az igaz szerelmet – még ha mégsem teljesül be – akkor se lehet elfeledni. Fájó szavaid visszhangzanak… Kívánom, hogy azért egy újabb kapcsolat számodra jól teljesüljön!
Szeretettel: Kata
kedves Kata!
Köszönöm hogy itt jártál. Igen… majd csak lesz valahogy. Szeretettel: Anikó
Igen! Kedves!
Fájóak az emlékek, nélkülük mégsem lennénk meg…
Én is hasonlóan érzek, a boldog múlt éltet…
Szeretettel gratulálok versedhez!