Emlékezés

Örökké bennem élsz míg le nem hunyom szemem,
Bennem él mosolyod és érzem fogod kezem.
A szeretet mit nekem adtál, vezérlő fonalam,
Szívembe írt szavaidnak égig érő sora van.

Bíztatást várva, még most is hozzád fordulok,
Nem törődve azzal, hogy nélküled itt vagyok.
A kongó ürességet emlékekkel töltöm,
A tőled jövő melegséget lelkemben őrzöm.

Ha bántottak a "nagyvilágban" , s sírva hazamentem,
Te nem szóltál, csak átöleltél, így volt minden rendben.
A világ rögtön helyére állt, bár nem történt semmi,
Nekem az is elég volt, hogy így tudtál szeretni.

Álmom gyakran hozzád vezet, s bár ez csak egy álom
Amíg újra veled vagyok még ezt sem bánom.
Mikor reggel felébredek tudom: megérte!
Hogy halhattam a hangodat hálás vagyok érte.