Világos a tearózsa,
gyere babám a fonóba,
mutasd felém az orcádat,
hadd csókoljam pici szádat.
Rózsaszín a tearózsa,
gyere babám a templomba,
gyűrűt húzok az ujjadra,
nem lesz gondod a holnapra.
Vérvörös a tearózsa,
világra jön utódom ma,
ártatlan, csöpp, pici gyermek,
drága kincse életemnek.
Fakó lett a tearózsa,
elért a lét könnyzápora,
felöltöztél ünneplőbe,
elvittek a temetőbe.
10 hozzászólás
Kedves Edit! Kicsit olyan, mint egy dalszöveg ez a szép, érzelemmel, bánattal teli versed! Nagy szeretettel olvastam! -én
Kedves Bödön! Köszönöm szépen. Örülök.
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Az élet rózsanyelven. 🙂 Tetszik, ahogyan a népköltészetre emlékeztető módon fogalmaztad meg az üzeneted.
Szeretettel:
Ylen
Nagy örömöt szereztél véleményeddel kedves Ylen. Köszönöm.
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Ez gyönyörű, és kezdődik minden elölről, azaz forog körbe körbe, mert nincs kezdet és vég.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Harmadszorra írom le ma reggel az öröm szót, annyira kedvesek vagytok hozzám, ami ezzel az érzéssel tölt el. 🙂
Szóismétlés ? Ebben az esetben hidegen hagy. 🙂
Köszönöm.
Szeretettel: Edit
Igazán jól sikerült, ez a helyes kis népdalszerű költeményed!
Nagyon tetszik!
Szeretettel ölellek:
Ildikó
Köszönöm, kedves Ildikó!
Edit
Tetszett kedves Edit a népdalhoz hasonló versed!
Több mozzanata az éleből vett élet.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm, kedves Ica!
Edit