Emlékezz azokra,
akik már nincsenek velünk,
nem fogják többé a kezünk.
Gyújts gyertyát,
tegyél koszorút,
Majd keress
egy csillagot,
mely ezután
csak neki ragyog.
S ha felnézel az égre,
ezentúl mindig
ott ragyog,
és vigyáz rád,
ha te is akarod.
3 hozzászólás
Azok értik és érzik, akik elvesztették kincsüket,
megvillantottál egy szép kis csillag-emléket!
ruca
Ma is aktuális versed szeretettel olvastam.
Rita 🙂
Szia!
Hú, ez is nagyon régen íródott, kicsit biceg, de az enyém. Köszi, hogy elolvastad! üdv hundido