Valóban rá emlékszem-e
Idő-tükör foncsorában –
Alakja, arca és szeme
Vajon milyen volt korábban?
Szivárványhártya tükrében
Mézcsordulással dús nyárvég.
Milyen régen volt, de régen –
Álom, valóság vagy játék…
Emlékkép
By KláraBy KláraBy KláraBy KláraValóban rá emlékszem-e
Idő-tükör foncsorában –
Alakja, arca és szeme
Vajon milyen volt korábban?
Szivárványhártya tükrében
Mézcsordulással dús nyárvég.
Milyen régen volt, de régen –
Álom, valóság vagy játék…
6 hozzászólás
Szia Klára! 🙂
Elolvastam, fájdalmas volt megélni. Valamit látsz a múltban, ami a jelenben tán már nem olyan, mint rég. Mégis azt érzékelem, hogy benned semmi nem változott, és ez adja számomra versed zamatát mindazonáltal, hogy a gondolatjelek szerintem nem szükségesek, mint ahogy a sorkezdő nagybetűk sem.
Ha valamikor ez élt, akkor nem álom, nem is játék, inkább valóság. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin,
köszönöm, hogy a gondolataidat megosztottad velem. Nem szántam tulajdonképpen ennyire szomorú versnek, de ez is beleérthető, mint annyi minden egy-egy versbe.
Igen, talán nem kellene annyi írásjelet használnom, majd figyelek rá…
Szeretettel: Klára
Kedves Klára!
Te sem most kezdhettél el írni. A rímek is tetszenek, pedig többnyire nem is érdekelnek.
Nekem a tartalom tetszett. Jó kis vers.
Ági
Nagyon kedves tőled, Ági. Köszönöm szépen értékelő szavaidat. Nem olyan régóta írok, persze minden relatív…
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Olyan a valóság, mint egy jó/rossz álom, aztán lassan az idő múltával minden csak álom lesz.
Jó elgondolkodtató vers.
Szeretettel
mesako
Kedves Mesako, köszönöm. Igazad van, egyszer elmúlik minden…
Szeretettel: Klári