A bágyadt őszi nap
sírkertek szegletén
fejfákra ráterül,
s betűknek tengerén
elidőz estig is,
mikor bús gyertyafény
felváltja sugarát
hűs dombok rejtekén.
Emlékóra – a perc,
elődök kék egén,
életük napjain
gyászfelhő feketén,
örökös némaság.
Utódok tört nyelvén
halk gondolat, két szó
száján, dermedt szívén:
Béke poraikra!
Emlékóra – a perc
By soltissimo
2 hozzászólás
Markáns, szívet-rengető soraid ittmarasztaltak. Szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Szia soltissimo! 🙂
Az utóbbi időben minden versed elolvasom, mert jegyzem őket, de nem mindig van időm szólni.
Most megembereltem magam, felemelem a fejem, aztán alázatosan le is hajtom versed előtt.
Gyönyörűek a képek, mert kellőképpen fáj is festészeted.
Elmorzsolom személyes könnycseppjeim a bal szemszögletben (ez igaz!!!), aztán csatlakozom a záró sorhoz, mert nincs más választásom. Bárcsak lehetne! Akkor nem jönne könny a jobb szemem csücskéből is. Aztán nem dőlne ezerrel mindenhonnan.
Így éltem soraid.
Köszönöm a ríkatást, mert bizony kellett! Az utóbbi időben annyira megkeményedtem, hogy nem tudtam sírni.
Szép a versed, megéltem. 🙂
Szeretettel: Kankalin