Emlékszel? Tavasz volt, minden zöldült.
A szívünk egymásról álmodott.
Édes, gyötrő vágyam akkor enyhült,
Hogyha szemem újra láthatott.
Te jöttél!… s én boldogan siettem
Két karodba, mely már várt reám.
Éreztem, hogy így soh'sem szerettem,
S nem is fogok soha-soha tán.
Álmomban is fénylő szemed láttam,
S örültem, hogy együtt vagy velem.
Így még soha, senkit nem imádtam,
S boldog voltam, mint még senki sem.
Tavasz volt a szívünkben. Emlékszel?
Most meg tél van, minden hófehér.
De azért mi ketten nem válunk el,
Mert nélküled az élet mit sem ér!
9 hozzászólás
Szióó!!
Gyönyörű!! Nem találok rá szavakat, annyira csodaszép ez a vers, és olyan jó volt olvasni! 🙂 Teljesen felvillanyozott engem is. 🙂
Örülök, hogy olvastalak!
Szia Theia!
Nagyon örülök, hogy tetszett.Észrevetted a
megjegyzés rovatot? : 1962. /Ekkor írtam /
Ez a szép érzés sohasem ” idejét-múlt”.
Gyere többször.
Nagyon szép dallamos szerelmi emlékezés:) Grat!
Kedves sleepwell!
Köszönöm szépen a véleményedet, örülök, hogy olvastál.
Nagyon szép, szívből jövő!
Örülök, hogy olvashattam.
szergely
Kedves szergely!
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Számomra öröm, hogy nálam jártál.
Kedves Zsike!
Újabb szép szerelmes verset olvashattam tőled, köszönöm az élményt! És mindegy mikor írtad, az igaz és mély érzések ma is áradnak belőle:)
Üdv: Borostyán
Nagyon szépen köszönöm a kommentedet kedves Borostyán.
Kissé halványabban, de ugyanúgy élnek azok az érzések.
Örülök, hogy olvastál.
Kedves Zsike!
Szeretem az ilyen verseket.Milyen szép is lehet ha mondhatjuk szerelmünknek évek elteltével
ugye emlékszel?Ilyenben nekem nem volt még részem.Mégis szép nekem ez a vers.
Szeretettel:Ági