Emlékszel?
Ültünk egy ezüst dobozban a néhány napos márciusban,
elrejtőzve a világ közepén a hűvös térben,
félénken egymás tétova mozdulatait lestük.
Kutató ujjaimmal aranyszínben ragyogó hajadba tévedtem
és bájos formájú fülcimpád mögé simítottam néhány tincset.
Úgy vágytam belesuttogni néhány szót,
néhány szenvedélyes mondatot abba csöpp ékszerrel díszített fülecskébe,
belenézni annak a szép szemnek a fájdalmas szivárvány-zöld tengerébe,
és hazaérni Veled, langy ágyban odaadón szeretkezni,
sosem ébredni fel végtelen, édesen buja álmunkból.
Behunyom a szemem és ha kívánhatnék Istentől csendesen,
így halnék meg Veled, karjaidba temetkezve, szép Kedvesem!
Emlékszel?
By Rumcájsz
4 hozzászólás
Szép, egyszerű vallomás.
Szia Rumcájsz! 🙂
Elolvastam újra a bemutatkozásod. Hááát, ejnye-bejnye, nem ezt ígérted benne. Elég sokáig szunnyadtál. 🙂
Mindezek mellett örülök, hogy végre tettél fel valamit, mert az írás sok mindenre jó. Például a feszültséget kiengedni, ezáltal egy kicsit megnyugodni. Mivel ismerlek, talán jobban átlátom a dolgokat. Na, megeredt a nyelvem ám! 🙂
A versed belül tiszta, egyszerű, mégis vannak benne olyan képek, amelyek különlegesek. Rögtön az első emléked megfogott, nagyon szép, próbáltam elképzelni, bár az "ezüst doboz"-ra nem jöttem rá, hogy mi lehet. Nagyon szép vallomás, kifejezetten tetszett. Próbálok a rímekre nem figyelni, az a helyzet, hogy a modern versekkel hadilábon állok. Itt most tartalmat nézek, az pedig elragadó. Érdekes ebből a szemszögből látni téged. 🙂
Írj sokat!
Szeretettel:Kankalin
Csabinak feltétlenül pusszancs! 🙂
Igazán érzéki hangot produkáltál ebben a szép lírai versben. Nekem nem a kedvencem a szabad vers forma, ám ha ilyen szépen kivitelezett az meg tud fogni. Gratulálok!
Na, igen! Szép emlékek, szép köntösben…
Örömmel olvastam!
Üdv: Gy.