Emlékszem milyen volt
az, mikor szerettél…
Hosszú, csendes estén
álomba öleltél,
hangodnak lágy selyme
árnyékokba olvadt,
külső világ lassan
éjszakába roskadt.
Emlékszem milyen volt
szemed pillantása,
két karod szerelmes,
óvó szorítása,
sóhajod feltörő,
forró fuvallata,
röppenő boldogság
igaz pillanata.
Emlékszem még ajkad
huncut mosolyára,
szívünknek ezernyi,
apró kis titkára…
Örökszép emlékek,
soha nem felejtem,
s hogy el ne hagyjanak,
lelkemben elrejtem.
11 hozzászólás
Szia Judit! 🙂
Én pedig arra emlékszem, hogy verseid nyomot hagytak bennem, mert van egyéniséged.
Örülök, hogy feléledtél itt, mert nekem hiányzott sajátos stílusod.
Írj sokat, de lássuk is betűkbe szedve! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy elolvastad versem! Volt egy nehezebb időszakom, amikor nem tudtam jelen lenni az oldalon…
Szeretettel: Judit
Szép emlékezés kedves Judit!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm kedves Oroszlán!
Judit
Kedves Judit !
Örömmel látom, hogy újra köztünk vagy, nagyon szép lett ez a versed is 🙂
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm kedves Zsu!
Szeretettel: Judit
Azt meg kell hagyni, régen láttalak, és jó, hogy újra itt vagy. Szép a versed, Judit!
Szeretettel:Marietta
Köszönöm Marietta!
Szeretettel: Judit
Kedves Judit!
Én is nagyon örülök, hogy itt vagy, és olvashatom az újabb, szebbnél szebb verseidet!
Szeretettel: Mónika
Köszönöm Mónika!
Csodaszép! Köszönöm az élményt!
Maradok tisztelettel: Apamaci