Bennem e szavak emlékül lesznek érted
szépségeikért összeszőve neked mind,
szomjam e vágyaiul, bár ezt nem kérted,
mikor majd szívem szeme tereád tekint.
Mikor majd az alkony kiteríti vásznát
látva minket együtt a hallgatag idő,
én bíborló csendeken indultam hozzád
hitet téve azért, mit hoz a jövendő.
E kedves valóságért vitetve feléd
mindaz, ami szó, ami érted írva lesz,
letéve szívemnek e verse teeléd,
mit tőlem kimondhatatlanul érdemelsz.
Bennem e szavak emlékül lesznek érted
vágyaim ünnepén írva le azokat,
s majd soraimon mereng el tekinteted
remélve, mi érzésem volt, benned marad.
Szívemben most érted időz a pillanat
elhintve, mi szó neked való érdemül,
amikor alkonyán már leszáll a harmat,
s bensőnknek érzése kettőnkért egyesül.
Szépségül lettél nekem életemen át,
hozva el létéül éveket s perceket,
amit szívemnek szeme teérted meglát,
s bennem e szavak emlékül lesznek érted.
/2023. június 12./
Ui.: Az első versszakban lévő “szépségeikért” szónál nem magára e versre gondoltam, hanem magára a puszta szavak értékére, mit leírhatok.
3 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Csodaszép,intim érzések!
A hála,szeretet kimutatása Gabikád iránt!
“Mikor majd az alkony kiteríti vásznát
látva minket együtt a hallgatag idő,
én bíborló csendeken indultam hozzád
hitet téve azért, mit hoz a jövendő.”
Gratulálok remek írásodra!
Barátsággal:sailor
Ügyeljetek egymásra nagyon!
“s majd soraimon mereng el tekinteted
remélve, mi érzésem volt, benned marad.”
Érzelemben gazdag, szép soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂
Szia Zoltán! 🙂
Már régóta ismerem a műveidet, mindig rácsodálkozom, hogy ennyi év után is milyen odaadással szólsz Gabikához.
Mindig jó találkozni ezekkel a versekkel, mert időtlenség árad belőlük és valamiféle tiszta fény, amitől felderül az ember lelke.
Megható gondolatok, most is örömmel olvastalak.
A legyszebbeket kívánom Nektek! 🙂
Szeretettel: Kankalin