Emlékül szeretett barátomhoz, idősebb Baji Józsefhez

“Ne csodálkozzatok rajta! Mert
elérkezik az óra, amikor a
sírokban mindnyájan meghallják
az Isten fia szavát, és előjönnek.
Akik jót tettek, azért hogy
feltámadjanak az életre…”
/János 5:28,29/a,
Katolikus fordítás/

“Akik a föld porában alszanak,
azok közül sokan feltámadnak,
némelyek örök életre…”
/Dániel 12:2/a,
Katolikus fordítás/

“Élni fognak halottaid. Népem
holttestei felkelnek. Ébredjetek
és örömmel kiáltsatok, ti, porban
lakók! Mert harmatod olyan, mint
a reggeli harmat, és a föld hagyja,
hogy a tehetetlen halottak életre
keljenek.”
/Ézsaiás 26:19,
Új világ fordítás/

Már a csend ölel, s elmúlásra hív,
már nem dobog a létért küzdő szív.
Fáj most nekünk e végső pillanat,
mi szíveinknek emlékül marad.

Harc az élet, és látod, mivé lesz,
csupán küzdelem az és némi nesz.
Elmúlunk mi a küzdő harcokon.
Mivé leszünk? – én csak ezt fájlalom.

Most sír az idő, sír már teérted,
előttem van kedves tekinteted.
Az arc, a mosoly velem szemben néz,
most válni tőled nekünk mily nehéz.

Átölel percünk emlékezete,
értünk élő lényednek élete.
Az embernek e létből nem jut más,
mint e földi hantokon a múlás.

Elmúlunk mind, kiket a csend ölel,
de a feltámadás már oly közel.
Bár ezt hinni kell, hinni oly nagyon,
hogy tudjátok-e, ezt rátok hagyom.

Várjatok majd síromnak hantjánál,
hol a Krisztus majd poromnál ott áll!
Szólítani fog tán engem is majd,
lényem tán e földből újból kihajt.

Újra ott lenni, újra köztetek,
újból tenni szeretnék értetek!
Éltem a közért, mindig másokért,
mit a szívem diktálón tőlem kért.

Szerettelek titeket mily nagyon,
emlékezzetek mint vívtam harcom,
mert harc volt az életem, küzdelem.
Kik itt éltetek velem Lengyelen,

ti jól tudjátok, tudjátok mindezt,
hogy az ember e létben mit is kezd.
Tenni kell, tenni, vinni önmagunk,
élni a jót, mit emlékül hagyunk!

Hát emlékezzetek e szerint rám,
én tinektek csupán ezt mondanám:
“Boldog voltam köztetek, így igaz,
legyen nektek tőlem már ez vigasz!”

Józsi bácsi, Te drága barátom!
Kedves arcod könnyeim közt látom,
vigaszt érted az Istenben lelek,
érte lesz majd, ha újra ölellek.

Mily boldog leszek, ha újra látlak,
ha tekinteteink találkoznak.
E földi hazán mily jó volt veled,
szívedért hozzám volt ez érdemed!

Aki benne élsz emlékeimben,
őrizvén nagyon érted azt nekem.
Most téged egy ideig csend ölel,
e bennem élő szív nem feled el.

/2023. március 24./

Szomorú és megrendült szívvel írtam ez éjjel versemet szeretett barátom, Józsi bácsi emlékére. Oly nagyon fáj e szív érte bennem, hogy meghalt. Mintegy 37 évnyi emlék fűz össze vele, kit az ő drága fia, Józsi, ifjúkori barátom által ismerhettem meg.
Egy végtelenül kedves, halk szavú, alázatos, mély érzésű embert ismertem meg személyében, aki mélységesen értékelte az élet ajándékát. Mindenről lehetett beszélgetni vele. Már csak a közelében is vágytam lenni, oly vonzó személyisége volt számomra. Míg Lengyelen laktunk, sokszor meglátogattam, s kedves emberi mivoltjából sokat merítettem, oly mélységekig hatott rám érzőn tanító jelleme.
A fent említett bibliaversekről is sokszor beszéltünk, melyekben tudott némi hitet gyakorolni, érzéseiben azonosulni velük. E versemet ezért is mertem e stílusban megírni, mert volt bizalma a Teremtő Isten ezen gondolatai felé, hogy nem csupán ennyi az élet.
Még a katolikus “hiszekegy” ima is ezt mondja:”…Hiszem a test feltámadását és az örök életet…” A test csak a földön tud élni. A Szentírás lapjai szerint a halottakat ide támasztja fel Krisztus e földre, hogy az egység szerető köteléke által a családok együtt újra boldogok legyenek Isten új világában, országában. Ahogy kérte is Jézus a mintaimában /a “miatyánkban” /… jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is… ” /Máté 6:10, Katolikus fordítás szerint/.
Tehát a halottak milliárdjai ide a földre lesznek feltámasztva a Teremtő Isten akarata szerint. Ahogy reményeim szerint szeretett barátom, Józsi bácsi is, akit oly mélységes szívvel szerettem, és nagyon várom vissza e földre újra életre kelni, s vágyva őt újra magamhoz ölelni.

Szeretettel Zolitól!