Kedves Szusi!
Egy mély gondolat, mindenki számára. Olyan egyszerű mindennapi. és mégis egyedüli. Mint a valódi élet. Egésszen egyszerű, és soknak mégis túl komplikált.
üdv Tóni
Tóni, azért, mert mindenki az "igazát" keresi, szeretné bizonyítani és a legtöbbünk nem bírja ki, hogy ne az övé legyen az utolsó szó, pedig elsősorban arra kéne figyelnünk, hogy kivel is beszélünk….
/Írom ezt Én, aki még mindig beleesik ebbe a csapdába, igaz már nem olyan gyakran,/
Kedves Szusi!
Ma már a "Ki"-nek csak akkor van értelme soknak, mig megtudja, megéri e az, hogy "igazat"adjon neki, van ez az ő számára, lesz abbol valami haszon, vagy nem.
A többi mellékes. Vannak emberek, akik mindig követelik az "igazukat" , és a másikak, akik automatikussan megkapják. És ha egy dolgot százszor is megismételnek, az még akkor sem automatikussan igaz. Valamikor és is sokat diskuráltam erről, ma már nem.
Nem érdemes.
De egy biztos, akinek hatalma és pénze van, az könnyebben jut az igazához, mint aki szegény.
…igazadnak lenni, vagy igazat kapni, az két pár cípő…
…szokták itt mondani…
üdv Tóni
Tóni,van egy olyan mondás, hogy "Nem lehet tudni, hogy kinek van igaza, de azt lehet tudni, hogy ki a főnök!"
Én is rácsodálkozom néha arra, hogy sokan azt hiszik, hogyha jó hangosan, vagy sokszor megismételve mondanak valamit, az, attól, igaz lesz.
Én is folytattam eszmecserét arról, hogy egy, avagy több igazság van-e?Arra jutottam, hogy mindkét félnek lehet a maga szemszögéből igaza, csak az a baj, hogy egyszerre csak az egyik oldalon állunk, ezért nem érzékeljük a másik oldal igazságát. Amint belekerülünk abba a szituációba, már igen.
A gazdag mindenhez könnyebben jut….
Kedves Szusi!
Ez pontossan egy olyan mondás, mint amit a munkahelyen szoktam mondani még amikor dolgoztam, és valamilyik űlésen diskuráltunk, kinek van igaza.
Ott is azt mondtam:
Az idegklinikán (bolondokházában) sem kérdezem, ki a beteg (bolond) hanam csak azt: Kinél vannak a kulcsok.
Ez ma is még nagyon sok üzemre érvényes, és az igazság tulajdonossának a kilétét is sürün megmutatja.
üdv Tóni
Szusikám, azt hiszem, elgépelted a harmadik sort. Miből engedned… nem így helyes?
Az volt a közmondás: okos enged, szamár szenved.
Átváltoztattad: erős enged, mert érzi, hogy neked nincs miből engedned. Te már határon vagy, ő van jobb helyzetben, és emberi nagyságát (stb.)mutathatja, ha enged. Talán úgy is, hogy neki van igaza!
Igen, ez az empátia egyik lényege.
Megtehetném, de nem teszem, miatta…
Sok ilyen ember van, – de nem elég…:)
🙁 ?
Kösz Irén, tényleg elgépeltem……
Igen, átváltoztattam, mert ha valaki enged az lehet, hogy okos/bár miért lenne feltétlenül az?/, de ez egyben feltételezi, hogy a másik nem okos, kevésbé finoman, hülye. Ami persze sokszor így is van. de nem feltétlenül. Olykor csak kevésbé stabil lelkileg, vagy nagyon összejött neki valami stb. Ilyenkor nem feltétlenül kell tetézni még egy "huza-vonával" a dolgot. Ha fontos a kérdés, és utólag is lehet majd tisztázni, akkor az elhalasztható, ha nem, akkor sem történik semmi különös, ha néha nem nekünk van igazunk látható módon.
Szia Szusi!
Már egészen megszokom, hogy órára járok hozzád, tanulni. Bizony vannak, akiktől nincs mit elvenni. Vagy azért mert soha nem is volt nekik, vagy ezért mert már elveszették… de ha még lóg előttük egy vacak kis cérnaszál, akkor engedjük meg, hogy belekapaszkodjanak, mert lehet, hogy ugyanarra még nekünk is szükségünk lesz egyszer, hogy átlendüljünk a túlsó oldalra.
Húúúúú, de sokféleképpen értelmezhető ez a néhány szó a mi emberségünkre. :))
pipacs
Köszönöm pipacs, bár az, hogy te jársz hozzám tanulni tán túlzás. Én inkább fordítva gondolom.Vagy inkább úgy, ha nagyon rendes akarok lenni magamhoz, hogy tanulunk egymástól.
Volt úgy, hogy én is észre vettem, hogy hagynak engem "győzni" és bár valahol tudtam, hogy nincs igazam, vagy nem egészen, vagy másképp, mégis belül hálás voltam érte, mert akkor és ott, erre volt szükségem.
Hát igen, empátia és végtelen tűrőképesség: ez a hosszú és "boldog" élet titka!
Csak ezeket minden esetben alkalmazni, akkor is ha a másik igazságtalanságot követ el, na az az igazi kihívás és művészet! Azért az ember ne engedjen mindenből, bár tudom, sok emberrel szemben merő idő és energiapocsékolás az igazunkat bizonygatni! Bár ahogy mondják, az igazság odaát van.
Elgondolkodtató sorok.
Azt hiszem jerry, hogy vannak helyzetek amikor az egyiknek teljesen mindegy igaza lesz-e vagy sem, a másiknak meg fontos lenne, hogy Ő "győzzön". Ilyen esetekre gondoltam.
Kedves Szusi!
Az empátia. a beleélés képessége; a másik személlyel való együttérzés. Hogy ha engedünk az is empátia volna??? Nos ezen még agyalok :-))) nem minden esetben célra vezető, inkább a nyugalom és béke kedvéért, tesz ilyet az ember, amikor már nem az igaza a fontos. De ha azért engedünk, mert megértjük és átérezzünk a másik helyzetét, akkor mondhatjuk empátiának. Az már más kérdés, ezzel jót vagy inkább rosszat teszünk…
szeretettel-panka
Így van panka. Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Azonban ha látjuk, hogy valaki "totálkár" akkor nem alkalmas semmiféle vitára, így értelme sem lenne, mert még ezt is egy újabb "csapásként" értékelné.
Engem megragadott!
Persze, akár máshonnan is lehet nézni.
Én mégis rácsodálkozom, mi mindent fejez ki ez a pár szó! Eszembe jut, amikor, akár én nem tudok engedni a bizonyos 21-ből, mert rágörcsölök. S ha nincs velem szemben ez az empátia, talán bele is feszülök.
Nagyvonalú nézőpont!
Üdv:
Márta
Alapvetően ezért is kezdtem el haikukat írni, mert engem is elvarázsolt, hogy néhány szóval mi mindent voltak képesek azok írni, aki engem erre rávettek.
Igen. Olykor nevezhetjük nagyvonalúnak is az "engedést". Mi kvázi megengedhetjük magunknak, aki meg, – ahogy te írtad, úgy rágörcsöl, hogy már szinte belefeszül-, már nem.
szép és nemes, csak – nem biztos, hogy szép és nemes akarok lenni. meg aztán, ha mindig csak adok, elfogy. az anyagi világ már csak ilyen. és annyian visszaélnek azzal, ha engedékenységgel találkoznak.
Én nem gondolom Müszélia, hogyha olykor engedünk, az különösebben nemes lenne. Számtalan oka lehet. Koncentrálva egy vitára pl. a teljesség igénye nélkül:
-Kiderül számunkra hogy a partner nem vitaképes, vagy, mert fogalma sincs miről beszélünk, vagy van róla fogalma, de annyira a teóriájára görcsöl, hogy felesleges koptatni a nyelvünket.
-Túl vagyunk már néhány hasonló témában kitört vitának, melynek a végét is ismerjük, ezért, már bánjuk, hogy megint belementünk.
-A partner kizárólag azért provokál, hogy bebizonyítsa bármi áron az igazát és mielőtt komolyan elkezdene „anyázni”, ebben meggátoljuk.
-Túl rossz idegállapotban van egy normál vitához, és kedveljük (szeretjük) annyira, hogy kivárjuk, míg lehet vele valamit kezdeni.
-Érezzük, hogy annyi csapás érte, hogy a lehető legjobbkor jön neki egy „győzelem”, amit végre pozitívan értékelhet.
Minden ilyen és ehhez hasonló esetben az engedő az erősebb lelki állapotú és, ha nem „életbevágóan fontos” neki a dolog, akkor annyiban hagyja.
Már három napja olvasgatom ezt a három sort.
Bizonyos helyzetekben jobb engedni.A vita sokszor felesleges.Mert vita csak vitát szül.
Gondolom én.Az empátia erény jó ha van. Könnyű viszont átesni a ló túloldalára, de akkor
a lelkiismeret furdalás nem hagyja nyugodni az embert.Jó kis téma.
Nekem is sok minden eszembe jut a hozzászólások kapcsán, nálad pl a vitáról.
Vita is nagyon sokféle létezik és a kimenetelük is változatos.
Ha a felek egymásra figyelnek, akkor tanulságos is lehet.
Ha nem ragaszkodnak foggal-körömmel az álláspontjukhoz, akár kompromisszum is létrejöhet, netán meggyőzés.
Mindez, vitakultúra kérdése, melyben többnyire nem jeleskedünk. Harcként éljük meg, pedig nem feltétlenül kéne, hogy az legyen.
Miután nagyon sok dologról másképp gondolkodunk a vita sokszor elkerülhetetlen. Az, hogy miként zajlik, kizárólag rajtunk múlik.
Értelmet is csak mi adhatunk neki.
Csoda történt.Már kezdem érteni mi a haiku lényege.Az biztos én nem fogok az életben
haikut írni, mert nem értek hozzá, 3 sorban értelmes és egyszerű, de elgondolkoztató
témáról írni.Sohasem gondoltam, hogy ez lehetséges.Jó önkontroll és nyugalom kell hozzá.
Gondolom én.A hozzászólásod is elgondolkodtatott.Nem hülyeség amit írsz.
Ma tanultam tőled valamit.Köszönöm.
Ennek igazán örülök Ágnes, mert akkor esély van arra, hogy megkedveled ezt a műfajt is.
Én sem hittem volna, hogy valaha újra írni fogok, azt a legkevésbé, hogy többnyire haikut.
Az élet olykor produkál olyan dolgokat, amit álmunkban sem gondolnánk.
Sok biztatást kaptam ezen az oldalon, ami meggyőzött arról, hogy nem is olyan rossz az, amit csinálok, így amellett, hogy jó "játék", egyben örömforrás is.
(A vita, már-már szitokszóként vonult be a köztudatba, pedig az indulatoktól mentes érvek ütköztetése majdnemhogy alapfeltétele egy másik ember gondolkodásmódjának megismeréséhez, ami az "együtt gondolkodást" alapozza meg. Akik meg "együtt gondolkodnak", nem ellenségeskednek…..)
A siralmas politikai, gazdasági helyzet az oka annak, hogy nálunk az emberekből lassacskán már kihal a remény, elszivárognak a humánus érzelmek, hisz az életük céltalanná válik, mert egyszerűen nincs esélyük érvényesülni, dolgozni, és ha már a saját jövőjükkel se nagyon törődnek, akkor mi a fenéért is legyenek empatikusak?
Nálunk az erő és az empátia még egy országban sem fér meg, nemhogy egy mondatban.
Ezzel együtt: a gondolat, amit megfogalmaztál számomra elragadó, a forma pedig, zseniális.
Judit
Judit,a ilyen empátia kapcsán saját magunkon kell felülemelkednünk, ami a világon a legnehezebb dolog. Észrevenni azt, hogy a másiknak ez nagyon-nagyon fontos,talán az utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodhat. Volt már részem benne. Nem egyszerű.
Véleményed nagyon megtisztelő, és kellőképpen meg is hatódtam.
By szusi
28 hozzászólás
Kedves Szusi!
Egy mély gondolat, mindenki számára. Olyan egyszerű mindennapi. és mégis egyedüli. Mint a valódi élet. Egésszen egyszerű, és soknak mégis túl komplikált.
üdv Tóni
Tóni, azért, mert mindenki az "igazát" keresi, szeretné bizonyítani és a legtöbbünk nem bírja ki, hogy ne az övé legyen az utolsó szó, pedig elsősorban arra kéne figyelnünk, hogy kivel is beszélünk….
/Írom ezt Én, aki még mindig beleesik ebbe a csapdába, igaz már nem olyan gyakran,/
Kedves Szusi!
Ma már a "Ki"-nek csak akkor van értelme soknak, mig megtudja, megéri e az, hogy "igazat"adjon neki, van ez az ő számára, lesz abbol valami haszon, vagy nem.
A többi mellékes. Vannak emberek, akik mindig követelik az "igazukat" , és a másikak, akik automatikussan megkapják. És ha egy dolgot százszor is megismételnek, az még akkor sem automatikussan igaz. Valamikor és is sokat diskuráltam erről, ma már nem.
Nem érdemes.
De egy biztos, akinek hatalma és pénze van, az könnyebben jut az igazához, mint aki szegény.
…igazadnak lenni, vagy igazat kapni, az két pár cípő…
…szokták itt mondani…
üdv Tóni
Tóni,van egy olyan mondás, hogy "Nem lehet tudni, hogy kinek van igaza, de azt lehet tudni, hogy ki a főnök!"
Én is rácsodálkozom néha arra, hogy sokan azt hiszik, hogyha jó hangosan, vagy sokszor megismételve mondanak valamit, az, attól, igaz lesz.
Én is folytattam eszmecserét arról, hogy egy, avagy több igazság van-e?Arra jutottam, hogy mindkét félnek lehet a maga szemszögéből igaza, csak az a baj, hogy egyszerre csak az egyik oldalon állunk, ezért nem érzékeljük a másik oldal igazságát. Amint belekerülünk abba a szituációba, már igen.
A gazdag mindenhez könnyebben jut….
Kedves Szusi!
Ez pontossan egy olyan mondás, mint amit a munkahelyen szoktam mondani még amikor dolgoztam, és valamilyik űlésen diskuráltunk, kinek van igaza.
Ott is azt mondtam:
Az idegklinikán (bolondokházában) sem kérdezem, ki a beteg (bolond) hanam csak azt: Kinél vannak a kulcsok.
Ez ma is még nagyon sok üzemre érvényes, és az igazság tulajdonossának a kilétét is sürün megmutatja.
üdv Tóni
Szusikám, azt hiszem, elgépelted a harmadik sort. Miből engedned… nem így helyes?
Az volt a közmondás: okos enged, szamár szenved.
Átváltoztattad: erős enged, mert érzi, hogy neked nincs miből engedned. Te már határon vagy, ő van jobb helyzetben, és emberi nagyságát (stb.)mutathatja, ha enged. Talán úgy is, hogy neki van igaza!
Igen, ez az empátia egyik lényege.
Megtehetném, de nem teszem, miatta…
Sok ilyen ember van, – de nem elég…:)
🙁 ?
Kösz Irén, tényleg elgépeltem……
Igen, átváltoztattam, mert ha valaki enged az lehet, hogy okos/bár miért lenne feltétlenül az?/, de ez egyben feltételezi, hogy a másik nem okos, kevésbé finoman, hülye. Ami persze sokszor így is van. de nem feltétlenül. Olykor csak kevésbé stabil lelkileg, vagy nagyon összejött neki valami stb. Ilyenkor nem feltétlenül kell tetézni még egy "huza-vonával" a dolgot. Ha fontos a kérdés, és utólag is lehet majd tisztázni, akkor az elhalasztható, ha nem, akkor sem történik semmi különös, ha néha nem nekünk van igazunk látható módon.
Szia Szusi!
Már egészen megszokom, hogy órára járok hozzád, tanulni. Bizony vannak, akiktől nincs mit elvenni. Vagy azért mert soha nem is volt nekik, vagy ezért mert már elveszették… de ha még lóg előttük egy vacak kis cérnaszál, akkor engedjük meg, hogy belekapaszkodjanak, mert lehet, hogy ugyanarra még nekünk is szükségünk lesz egyszer, hogy átlendüljünk a túlsó oldalra.
Húúúúú, de sokféleképpen értelmezhető ez a néhány szó a mi emberségünkre. :))
pipacs
Köszönöm pipacs, bár az, hogy te jársz hozzám tanulni tán túlzás. Én inkább fordítva gondolom.Vagy inkább úgy, ha nagyon rendes akarok lenni magamhoz, hogy tanulunk egymástól.
Volt úgy, hogy én is észre vettem, hogy hagynak engem "győzni" és bár valahol tudtam, hogy nincs igazam, vagy nem egészen, vagy másképp, mégis belül hálás voltam érte, mert akkor és ott, erre volt szükségem.
Hát igen, empátia és végtelen tűrőképesség: ez a hosszú és "boldog" élet titka!
Csak ezeket minden esetben alkalmazni, akkor is ha a másik igazságtalanságot követ el, na az az igazi kihívás és művészet! Azért az ember ne engedjen mindenből, bár tudom, sok emberrel szemben merő idő és energiapocsékolás az igazunkat bizonygatni! Bár ahogy mondják, az igazság odaát van.
Elgondolkodtató sorok.
Üdv.:Tamás
Azt hiszem jerry, hogy vannak helyzetek amikor az egyiknek teljesen mindegy igaza lesz-e vagy sem, a másiknak meg fontos lenne, hogy Ő "győzzön". Ilyen esetekre gondoltam.
Kedves Szusi!
Az empátia. a beleélés képessége; a másik személlyel való együttérzés. Hogy ha engedünk az is empátia volna??? Nos ezen még agyalok :-))) nem minden esetben célra vezető, inkább a nyugalom és béke kedvéért, tesz ilyet az ember, amikor már nem az igaza a fontos. De ha azért engedünk, mert megértjük és átérezzünk a másik helyzetét, akkor mondhatjuk empátiának. Az már más kérdés, ezzel jót vagy inkább rosszat teszünk…
szeretettel-panka
Így van panka. Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Azonban ha látjuk, hogy valaki "totálkár" akkor nem alkalmas semmiféle vitára, így értelme sem lenne, mert még ezt is egy újabb "csapásként" értékelné.
Engem megragadott!
Persze, akár máshonnan is lehet nézni.
Én mégis rácsodálkozom, mi mindent fejez ki ez a pár szó! Eszembe jut, amikor, akár én nem tudok engedni a bizonyos 21-ből, mert rágörcsölök. S ha nincs velem szemben ez az empátia, talán bele is feszülök.
Nagyvonalú nézőpont!
Üdv:
Márta
Alapvetően ezért is kezdtem el haikukat írni, mert engem is elvarázsolt, hogy néhány szóval mi mindent voltak képesek azok írni, aki engem erre rávettek.
Igen. Olykor nevezhetjük nagyvonalúnak is az "engedést". Mi kvázi megengedhetjük magunknak, aki meg, – ahogy te írtad, úgy rágörcsöl, hogy már szinte belefeszül-, már nem.
Tetszenek igaz soraid:)
Örülök, hogy olvastad.
szép és nemes, csak – nem biztos, hogy szép és nemes akarok lenni. meg aztán, ha mindig csak adok, elfogy. az anyagi világ már csak ilyen. és annyian visszaélnek azzal, ha engedékenységgel találkoznak.
Én nem gondolom Müszélia, hogyha olykor engedünk, az különösebben nemes lenne. Számtalan oka lehet. Koncentrálva egy vitára pl. a teljesség igénye nélkül:
-Kiderül számunkra hogy a partner nem vitaképes, vagy, mert fogalma sincs miről beszélünk, vagy van róla fogalma, de annyira a teóriájára görcsöl, hogy felesleges koptatni a nyelvünket.
-Túl vagyunk már néhány hasonló témában kitört vitának, melynek a végét is ismerjük, ezért, már bánjuk, hogy megint belementünk.
-A partner kizárólag azért provokál, hogy bebizonyítsa bármi áron az igazát és mielőtt komolyan elkezdene „anyázni”, ebben meggátoljuk.
-Túl rossz idegállapotban van egy normál vitához, és kedveljük (szeretjük) annyira, hogy kivárjuk, míg lehet vele valamit kezdeni.
-Érezzük, hogy annyi csapás érte, hogy a lehető legjobbkor jön neki egy „győzelem”, amit végre pozitívan értékelhet.
Minden ilyen és ehhez hasonló esetben az engedő az erősebb lelki állapotú és, ha nem „életbevágóan fontos” neki a dolog, akkor annyiban hagyja.
Már három napja olvasgatom ezt a három sort.
Bizonyos helyzetekben jobb engedni.A vita sokszor felesleges.Mert vita csak vitát szül.
Gondolom én.Az empátia erény jó ha van. Könnyű viszont átesni a ló túloldalára, de akkor
a lelkiismeret furdalás nem hagyja nyugodni az embert.Jó kis téma.
Nekem is sok minden eszembe jut a hozzászólások kapcsán, nálad pl a vitáról.
Vita is nagyon sokféle létezik és a kimenetelük is változatos.
Ha a felek egymásra figyelnek, akkor tanulságos is lehet.
Ha nem ragaszkodnak foggal-körömmel az álláspontjukhoz, akár kompromisszum is létrejöhet, netán meggyőzés.
Mindez, vitakultúra kérdése, melyben többnyire nem jeleskedünk. Harcként éljük meg, pedig nem feltétlenül kéne, hogy az legyen.
Miután nagyon sok dologról másképp gondolkodunk a vita sokszor elkerülhetetlen. Az, hogy miként zajlik, kizárólag rajtunk múlik.
Értelmet is csak mi adhatunk neki.
Szusi!
Csoda történt.Már kezdem érteni mi a haiku lényege.Az biztos én nem fogok az életben
haikut írni, mert nem értek hozzá, 3 sorban értelmes és egyszerű, de elgondolkoztató
témáról írni.Sohasem gondoltam, hogy ez lehetséges.Jó önkontroll és nyugalom kell hozzá.
Gondolom én.A hozzászólásod is elgondolkodtatott.Nem hülyeség amit írsz.
Ma tanultam tőled valamit.Köszönöm.
Ennek igazán örülök Ágnes, mert akkor esély van arra, hogy megkedveled ezt a műfajt is.
Én sem hittem volna, hogy valaha újra írni fogok, azt a legkevésbé, hogy többnyire haikut.
Az élet olykor produkál olyan dolgokat, amit álmunkban sem gondolnánk.
Sok biztatást kaptam ezen az oldalon, ami meggyőzött arról, hogy nem is olyan rossz az, amit csinálok, így amellett, hogy jó "játék", egyben örömforrás is.
(A vita, már-már szitokszóként vonult be a köztudatba, pedig az indulatoktól mentes érvek ütköztetése majdnemhogy alapfeltétele egy másik ember gondolkodásmódjának megismeréséhez, ami az "együtt gondolkodást" alapozza meg. Akik meg "együtt gondolkodnak", nem ellenségeskednek…..)
Nagyon tetszett.
Gratulálok.
Köszönöm szépen Helena.
Kedves Szusi!
A siralmas politikai, gazdasági helyzet az oka annak, hogy nálunk az emberekből lassacskán már kihal a remény, elszivárognak a humánus érzelmek, hisz az életük céltalanná válik, mert egyszerűen nincs esélyük érvényesülni, dolgozni, és ha már a saját jövőjükkel se nagyon törődnek, akkor mi a fenéért is legyenek empatikusak?
Nálunk az erő és az empátia még egy országban sem fér meg, nemhogy egy mondatban.
Ezzel együtt: a gondolat, amit megfogalmaztál számomra elragadó, a forma pedig, zseniális.
Judit
Judit,a ilyen empátia kapcsán saját magunkon kell felülemelkednünk, ami a világon a legnehezebb dolog. Észrevenni azt, hogy a másiknak ez nagyon-nagyon fontos,talán az utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodhat. Volt már részem benne. Nem egyszerű.
Véleményed nagyon megtisztelő, és kellőképpen meg is hatódtam.