Először csak biccentettem neked,
párduc voltam még, fiatal, önfejű.
Könnyedén elhagytalak, és szeget
sem ütött kiléted (az az öt betű).
Büszke pávaként hajtottam fejet
később, pusztán holmi ékes modorból,
nehogy átjárjon az önkívület
fiadat figyelve, márvány szoborból.
Aztán jött egy roham életem delén,
és oltárodnál térdre borultam,
imákat mormolva, ó vén majom, én!
El sem hiszem. Éveket koldultam.
Homlokomra mélyebb redők várnak.
Kígyója lehetnék Kánaánnak?
22 hozzászólás
Kedves Mákvirág!
Mély érzelmeid meghatottak. Szépséges vallomás!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Oroszlán! 🙂
Meghatottságodnál nem is kell nagyobb dicséret.
Köszönöm, hogy olvastál és írtál is nekem!
Minden jót!
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Nagyon hatásos, ahogyan leírod az Istenhez fűződő viszonyod stációit. Koldulni egyébként egyáltalán nem szégyen, ha az ember onnan felülről kér…
Azért azt kívánom, hogy inkább élvezője legyél Kánaánnak:)))
Üdv: Klári
Kedves Klára!
Nem szégyenkezem a kérelemért, a koldulás tárgya miatt annál inkább, mivel ez az, amit sehogyan sem kaphatunk többet. Senki sem tudja mennyi van hátra. Hipp-hopp elfekszünk és már be is fedtek minket egy jó kupac földdel. 🙂 Na, az az igazi Kánaán!
Egyébként minden másodpercét élvezem! 🙂
Remélem látszik!
Köszönöm az idődet!
Minden jót!
Mákvirág
Szia!
Kitárulkozásod őszinte, ezt érzem. Érzem, hogy elég komolyan, mélyről merítesz. Nem is tudom…, de talán a meggyőződést nem érzem? Talán a konklúzió, vagy az utolsó kérdő sor miatt. A verssel semmi bajom. Minőségi írás.
Üdv
Zoli
Szervusz Zoli!
Tényleg az és a kérdés némiképpen költői a végén.
Ma sem vagyok valláskövető, felekezetfüggő ember.
Hívő a magam módján, ami ugye bizonyos körökben ateizmus.
Egy ateista az ő szemükben hitetlen. Nem tartom magamat hitetlennek, sőt!
Ezt személyesíti meg a kígyó, ami ugye bibliai jelentőségénél fogva egy kontrasztos elemként az elfogadás, befogadás kérdését veti fel, dobja fel utolsóként.
Remélem sikerült helyére tennem a dolgot ezzel a rövidke magyarázattal.
Köszönöm a véleményedet, idődet!
Minden jót!
Mákvirág
Nekem nagyon tetszik az építése, következetesek a stációk, és bennem a konklúzió is jól fog, bár a kérdés közepén az a vessző, valahogy az megzavar… nem érzem. Az első négy sor technikájában és tartalmában is megvett teljesen, de ahogy írtam, a tartalom ereje végig tartott is. Jó erejű vers, tetszik, hogy a konklúzióban páros rímre váltasz, hangsúlyos.
aLéb
Kedves Béla!
Köszönöm jöttöd, s véleményed!
Az a vessző tényleg bent maradt! 🙂
Cél volt a hangsúlyossága, de sikerült belerondítanom azzal a vesszővel.
Minden jót!
Mákvirág
Szia, értem-e dalt hála Istenemnek….bár már másodszor, vagy harmadszor jövök vissza ide. nem hiába, végül leesett!!:) Üdvözlettel: én
Szervusz!
Na ugye, hogy ugye? 🙂
Örülök, hogy végül lehullt a lepel odabent, remélem nem vert túl nagy lármát, s nem csinált rumlit! 😀
Köszönöm, hogy visszajöttél, míg meg nem ért benned a felismerés!
Minden jót!
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Az egy dolog, hogy a szonettek szerelmese lettem, az meg a másik, hogy nem vagyok szakértő, csak műkedvelő. Ennek ellenére bátorkodtam merülést végezni itt. 🙂
A tartalomra mindig előbb koncentrálok, mint a formára, így történt ennél a versnél is. Hitelesnek és mélynek tartom, a záró kérdés csak erősít ebben. Követhető a történet, jó a felépítés.
A zárás kellőképpen hozza a konklúziót a költői kérdés ellenére is. A ritmus azért kicsit elgondolkodtatott, bár nem vitt el a gondolatoktól.
Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk. 🙂
Szeretettel: Kankalin
"Tartalom és a forma. AMFORA"
Ez ugrott be elsőként…lehet, hogy öregszem és kezdek infantilissé is válni! 🙂
A ritmusról annyit, ha már belementünk ennyire, hogy mit miért…
Szóval, a 3. kvartina, mikor az ember, azaz jómagam eljutok arra a fejlődési szintre és olyan dolgok elé állít a sors, hogy kvázi hívőként jelenek meg, akkor a kvartina rímelése is megváltozik.
Ateista => Hívő
Rímképlet, nem sorképlet:
U-U-U-U- => -U-U
Konklúzió marad rövid
UU
Köszönöm a véleményedet!
Mákvirág
Szia!
Nagyon jól megalkotott sorok! Gratulálok!
Barátsággal: Zsolti! 🙂
Szervusz Zsolti!
Köszönöm, hogy itt jártál és leírtad nekem a véleményedet!
Sokat jelent nekem.
Minden jót kívánok neked!
Attila
Kedves Mákvirág!
Mély érzésekkel telített szonett-sorok… Remekbe szabott vers. Sokan szeretjük és műveljük is a szonetteket, de ahogyan te érted és megtestesíted, az már művészet, igazi költői munka!
Szeretettel gratulálok: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm ezt a sok dicséretet, amit ontasz felém, nagyon jól esnek, bár nem vagyok benne biztos, hogy ilyen szinten kiemelkedő lennék, vagy akár ez a mű, de nagyon örülök, ha így érzed! 🙂
Szeretettel:
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Köszöntelek sorainkban! 🙂
Bár kisebb-nagyobb megszakításokkal létezem itt, de majd figyelek rád!
Remek írásodhoz meg gratulálok!
Szeretettel: Tünde
Kedves Tünde! 🙂
Nekem úgy rémlik, mintha AMF-es koromban már virtuálisan találkoztunk volna…:)
Köszönöm a figyelmedet és a gratulációt! 🙂
Szeretettel:
Mák irág
Egyszer, a damaszkuszi úton, nekem is leverte a napszemüvegemet a Fiú.
"És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom." (Ady)
Ennél szebben nem tudom megfogalmazni, mint ez a klasszikus.
Köszönettel (az őszinte, jó versért), üdvözlettel: Á.E.
Kedves Emil!
Én köszönöm a kedves szavakat, és az idézetet!
Nagyon kedvelem Ady költészetét.
Örülök, hogy megtaláltad ezt a verset!
Barátsággal:
Mákvirág
Hű, ez nagy! Ritkán jössz, de ha igen, akkor érdemes idelapozni! Üdv: én
Szervusz Bödön!
Tényleg ritkán jövök, illetve inkább úgy fogalmaznám újra, hogy ritkán van időm hosszabb időt itt tölteni az oldalon.
Köszönöm, örülök, hogy eltalált, megtalált ez a vers!
Barátsággal:
Mákvirág