Távol álljon tőlem fájó bánat
Mosolygok azon, mi nekem fájhat
Mert az út itt nem érhet még véget
Billoga belém végleg nem égett
Szabad préda vagyok
Gyertek hát farkasok
Élvezem tovább saját életem
Fejem falba miattad nem verem
Elszórakoztat baráti köröm
Hisz én jellemzőm az életöröm
Nélküled is megvagyok
Társaim is farkasok
Hát vadászok én is megint, újra
Magába befogad már a falka
Prédámat azóta mindig elkapom
Sikerrel járok saját utamon
Falkavezér vagyok
Kövessetek hű farkasok
Vadász vagyok, de én is vad leszek
Elkap majd pont az, kit én kergetek
De hiába harcolok ellene
Ha így fordul majd a sors kereke
Már elveszett vagyok
Tépjetek szét farkasok
3 hozzászólás
🙂 És azt tudtad, hogy a fakasdal a Holdról szól? És azt, hogy az araboknál a szép arcú nőket Hold szépségűnek hívják? Milyen furcsa, nem?
Szerintem nagyon jó lett. Már akkor is nagyon tetszett, amikor először elolvastam. Asszem kirakom a falamra… Dedikálod?
Neked bármikor anyu, megtisztelő,hogy egy versemet a faladra szánod.)
Üdv: CD
Ezért a véleméynért valszín kinírtok,de szeretnék kritikákat kérni erre a versemre, kíváncsi vagyok ki mit gondol róla, idáig ahányan véleményezték annyiféleképpen:)
Köszi
CD