Én azt hittem, verset írok,
de a toll hegyéből
hullottak a virágszirmok.
Emberek jöttek botokkal:
˝üssétek a kertészeket!˝
s én megéleztem a késemet,
hogy a nyájjal eggyé váljak,
de pengém kivirágzott,
mert a sebek nekem fájtak.
Egyedül maradtam végül,
magamtól is távol,
bokor, mely a tájba szépül.
S csöndem kibomlott körbe,
madárdal kuporgott a
magánnyal hunyorgó fürtökre:
s a versek, a meg nem írtak,
kacagtak volna belőlem,
de már csak virágok nyíltak.
Érti e sorokat minden
gyilkos és minden áldozat,
kire betűim hintem:
nincs különbség köztünk,
csak mikor átöltöztünk,
másnak jutott véres ingem.
13 hozzászólás
Úgy érzem, regényt lehetne írni arról, hogy mi minden rejlik ebben a versben… Érteni kell, bizony, érteni…
Hulljon csak az a sok virágszirom a tolladból, virágozz, és legyen minél több kertész bármi ellenére akkor is, ha ez egy kemény világ. Csak a kitartással lehet elérni, hogy változzanak a dolgok… egy-egy ilyen írás is hozzájárul ahhoz, hogy jobb legyen; nem írnánk, ha nem szeretnénk, hogy így alakuljon…
Gratulálok a versedhez!
Szeretettel: barackvirág
Köszönöm az értésedet és a biztatásodat! 🙂
attila
Remek! Nem sok kommentár kell hozzá. Akarhatsz te lenni, mint a többi, a sok, néha hasonlítnál is rájuk, neked mégsem nyílik ki a bicska a zsebedben.
Üdv.: ottaka
Nono, Kedves, nono…:)))
Ám köszönet a megszólításért :)))
Találtam egy hibát: 3.versszak. 1 sor: eggyé váltak-így írjuk helyesen.
Tetszett a versed, élvezetes, szerkezetében és stílusában is igen igényes mű.
Elgondolkodtató és sokatmondó költői képeket használsz.
Üdv.:Tamás
Köszönöm, Tamás, az olvasást és a véleményezést, a hibát pedig azonnal javítom…
Attila
Írni kellene valamit, de csak itt ülök és nézek ki a fejemből. Mi jutott először eszembe, amikor elolvastam? Furcsa mód az, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy rátaláltam erre a versre.
Most valami nagyon bölcset és találót kellene írnom, de csak itt ülök… 🙂
Köszönöm az olvasást! 🙂
Ezt a versed már olvastam, és akkor is kétszer, mert ezt a verset nem elég egyszer.
Aranyos vagy, Jega, köszönöm és cuppantalak 🙂
Kedves Attila!
Magával ragadott a versed. Nem találok rá megfelelő magyarázatot.
Élmény volt elolvasni.
Ági
Kedves Ági!
Magyarázatot adok én, ha úgy érthetőbb lesz az írás. Ez a vers a saját kicsiny megbánó válaszom arra a gyűlölködésre, amelyet bennem is keltettek ilyen-olyan zászlók mögé bújó eszmék – magukkal vonszoló eszmék, kik felhasználják a bennünk sarjadó szép erőt a maguk gyűlölettel teli világát erősíteni, éltetni… kik virágainkat kórókká alázni képesek.
Azt hiszem, hibát követünk el, ha hites tehetségeinket ilyen tékozló markokba hintjük.
Köszönöm, Ági, az olvasást!
Kedves Attila!
Kellemes meglepetés volt számomra a magyarázatod. Köszönöm neked. 🙂
Ági