Én is érek valamit!

Éltem kistestvérként kezdtem,
S éltünk öten, szeretetben.
Nem volt csata vagy háború,
Nem emésztett minket a bú.

Aztán nőttem egy jó nagyot,
Naivitásom elhagyott.
Éreztem, hogy kicsi vagyok,
Nem ismernek el a nagyok.

Verset kezdtem írni, sokat,
S bár nem mondtam nagy dolgokat
Elismerést kaptam érte.
Mondjátok, hát nem megérte?

Meséből is írtam párat.
Általában hogyha fáradt
Voltam, használtam rím helyett,
No meg ez is kihívást rejtett.

Még mindig nem vagyok nagy író,
Hisz nővérem jobbat ír. (Ó, )
De ez többet nem szomorít,
Mert megtaláltam egy titkot itt:

Attól, hogy én kicsi vagyok,
Alkohatok én is nagyot!