Volt nekem egy tükröm, jó 2 éves darab,
Aminek veszte az én kezemhez tapad.
Darabokra törtem, darabokra robbant,
Mégis sok-sok szilánk sok mindenben ott van.
Darabokat látok megannyi szép helyen,
Ahol a tükör is ott volt bizony velem.
Összerakni sosem lehet a tükröt már,
Újat kell szereznem, de az emlék még fáj.
Ám ez nem bolti cikk, egyedi darab volt,
Sokáig csiszoltam s egyedül nekem szólt.
Új darabot viszont nem könnyü csinálni,
Egy új üvegdarab hogyan fog beválni?
Hiszen eddig mindet azonnal eldobtam,
Mindegyik oly nyers volt, csúf és csiszolatlan.
De minek másolat? Minek 2 egyforma?
Ha pont olyan lenne, az biztos jó volna?
Szinte kizárt dolog, úgyhogy nem nyavajgok,
És a két kezembe ismét tükröt fogok!
3 hozzászólás
Húúúúú! Nem bírok az ámulattól magamhoz térni!! Ez leírhatatlanul szép! Igazán jól sikerült! Gratulálok hozzá, és ahhoz is, hogy a kezedbe ismét tükröt fogsz 😉 !
Üdv.:lkata
Szia!
Igazán köszönöm az észrevételt, nemhiába mondják, hogy azok a legszebb és legjobban sikerült művek, amik tényleg szívből szólnak.
A sors pikantériája, hogy szinte ugyanazt a tükröt fogom most, mégiscsak sikerült egész jól összerakni, és sokkal szebben csillog, mint valaha.
De persze vigyázok is már rá nagyon 🙂
Szia
Igazad van, hogy azok sikerülnek a legjobban :D! Remélem, hogy a tükrödet nagyon sokáig foghatod kezedben………elhiszem, h mostmár sokkal jobban vigyázol rá:D!
Üdv.:lkata