Pár évig éltem nélküled…
szerettem másokat.
Sajnálom, hogy akkor elváltunk,
de egy gondolat
rázott meg azon a téli estén:
– két éve lesz – tél volt, február.
Külön utunk szokott ívét
gyémántfehérre rajzolta a hold.
/Jeges úton…jó volt nagyon./
A tél is szép így.
Most úgy érzem e gyötrőn szép
két év után,
kicsit letörten újra elkerüllek,
hogy egyszer majd, ha hívnál
magadhoz,
ÉN KÜLDJELEK EL!
9 hozzászólás
Nagyon szép vers! 🙂 Nekem nagyon tetszett!
Helló Boer!
Köszönöm, hogy olvastál.
Szia!
Szép vers, két év után még mindig nem hűlt ki teljesen az érzelem.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm kedves Rozália.
Drága Zsike
A szerelem kusza fonalát gurítottad elém.Nagyon tetszett.Tán el sem múlt, minek múlnia kellett volna…Gyönyörű!
Szeretettel:Kriszti
Drága Krisztina!
Szívből köszönöm a hozzászólásodat.
Nagyon örülök, hogy tetszett!!!
Ölellek szeretettel.
Nagyon tetszik a vers ,üdv:Szekelyke
Szia szekelyke!
Köszönöm nagyon, hogy nálam jártál, örülök, hogy
tetszett a versem.
Kedves Zsike!
A fizika törvénye szerint csak a (fizikai) testnek van tehetetlensége, az emberi törvény szerint azonban az érzelemnek/a szerelemnek is. Ezt bizonyítja kitűnő versed is.
Üdvözöllek:SzJ