Szép remények árnyéka,
vad érzékek játéka.
Tőled szép e kép.
Benned lakom rég.
Veled utazom úttalan utakon.
A jövő és a múlt
fátyla ölembe hullt.
Hajnal van megint.
Fényt fúr elmémbe.
A halott múlt
új reményre gyúlt.
Rezeg a rozoga
bástya, mit épített
a sötét múltam,
amitől elvonultam.
Reményt a jövőre
Tőled kapok.
Engedlek magamba,
s ha meghalok,
melletted teszem.
Addig én leszek
őrző harcosod,
védő angyalod.
3 hozzászólás
Szia!
Nagyon szép vers, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Jó a vers, gratulálok.
Muskátli
Szia!
Tetszik a vers dallama és a formája, jól sikerült, egyszerre kedves és sokat mondó mű.
Csak így tovább.
Üdv.:Tamás