Én mindenkinek tartozom

Csillámló idők halk képzetein jöttél
felém nagy éjek fellegei
felől, messze
csillagok sötétben fénylő árnyain,
követve szívem vágyódó érzéseit
hálámul feléd.

Ki mindenkor érintetted
azt, mi bennem élt, vágyaim általad
élő érintésein vitetve,
szívem rejlő
világát vonva szívedül, mindazt, mit
bensőmben megtaláltam
érted éjek
csendjein beragyogva önmagad e
szívben.

Élve szépségemül benned
minden akarat, melyben tanítottál
vágyva szeretni, vágyva
élni és remélni
minden értelmül kapott felfogásban
érted, akiben megtaláltam önmagam.

Megtalálva értelmét e létezésnek,
amiért megszülettem,
születve általad
könnyein minden reménynek, melyet
sírva kértem tőled éjeknek mélységes
csendjein.

Ki mindenkor ott ragyogtál
e bensőben lelt vágyakul, aki vagy és
voltál szívemnek nevelő
mestere oly
időkön, mikor mennyire szenvedtem
e földön élni szívemül nélküled.

Én
mindenkor kerestelek téged, fenségesen
drága Jehova Isten, e szívnek
nélküled
való kietlenségében keresve, tekinteted
helyeslő mosolyát bensőmben
Teérted találni meg.

Te voltál és vagy nekem életül,
minden fogantatásban
lelve meg örök
világod, melyben fogantam Teérted
reményül, hogy általad legyek mindenkié,
akiknek mindenemmel
tartozom
szeretni őket a Te fenségesen nagy
nevedért.

S hirdetni azt hálámul azért, mert
létezhetem,
e létezés felfoghatatlan
árnyain, e létnek Teérted való, dicsőséges,
mindenkor mozduló tettein.

E minden
valóságban élő vágy bennem él érted, hol
rejlik világom benső akarata, aki azt
szeretetül
érintve elhívtad élni, elhívtad
remélni Teérted, árnyak szegélyének érted
való dicsőségén.

Mily boldog bennem e
szív azért, mert megtanítottad, óh drága
Jehova Istenem szeretni
mindenkit önfeledt,
mindenkit Teérted, mert minden a tiéd.

Én mindenkinek tartozom, érzéseimben
vitetve általad feléjük,
meglátva bennük
önmagam, keresve szíveikben
a Te örökkévaló, szerető tekinteted.

E szív bennem
már nem önmagáért dobog, mert általad
felfogta értelmed,
hogy lennie kell e mindenekben
mindenkor mindenkiért élve,
hálájának örök
jegyéül lelve meg téged, odaadva értük
önmagát Teérted.

Akikért
Te odaadtál engem szeretni minden
embert úgy, ahogy
Te szeretsz engem e szívnek vágyódó
érzéseiben, érintve mindenkor
vágyaimban
szellemed örömével benső boldogságomat,
mely rejlik, mélyeimül fogva fel
s értelmül
a Te mérhetetlenül dicsőséges értéked.

/2023. szeptember 4. hajnalán
Szekszárdon édesanyámnál/