Én mindig rád gondolok.
Mindig hiányzol nagyon.
Ezért szívemben egyre nő,
A szerelmes fájdalom.
Itt tartanálak mellettem.
Nem engednélek el soha.
Elűzném gonosz szellemét,
A sorsnak, mint gyermekét,
A szívtelen mostoha.
Szerelmünk rabláncra fűzve.
Sötét börtönében elmereng,
Ha megkívánom szíved fényét,
Köldök én egy szépen megírt,
Neked címzett, elbocsátó levelet.
Te tudom megérted mit kérek?
Viszonzod a felkínált szerelmet,
Ha elfáradtál a szívek harcában,
Két kezeddel szorítsd a kezemet.
3 hozzászólás
Szép szerelmes verset írál valakihez. De az illető is olvassa?
Üdvözlettel: Kata
nagzon tetszik
Kedves D. Zsuzsa
Bocsáss meg. A válasz levelem elküldése után jöttem rá, hogy te ki vagy. Az emailodat megkaptam, a válszom igen (nagyon) , tehát a jövőhéten az általad írt napon és órában.Ha furcsának találod a válaszom akkor az annak tulajdonítható, hogy nem jöttem rá egyből , hogy kiről van szó. Ezt az ötletedet nagyon jónak találom, de azért, nagyon ügyelj. Ha S-re. jösz, előbb menj haza intézd el a dolgodat stb, addig , amíg K-nál lebonyolítjuk az első" "pszihologiai kezelést". Sok szeretettel vagyok irántad. M. Itt gondolom megbeszélhetjük mindig az utolsó versemmel kapcsolatos témákat. Erre a címre nagyon ügyelj! puszillak sokszor.