Én neked mondom el, neked,
hogy olykor bánatos vagyok,
mint halvány, sápadt csillagok,
ha nem foghatom meg kezed.
Én neked mondom el, neked,
hogy könnyeimmel küszködök,
míg foszlanak nyirkos ködök,
hogy fénybe kiáltsam neved!
Én neked mondom el, neked,
hogy selymes hangod olyan lágy,
mint frissen vetett, puha ágy,
hol hiányodtól szenvedek!
Én neked mondom el, neked,
hogy úgy jár át a szerelem,
mint friss fuvallat kerteken,
ha eltakar az éj veled!
Én neked mondom el, neked,
hogy néha félek magamban,
hisz ott visszhangzik szavamban,
óh, el ne hagyjál engemet!
12 hozzászólás
Szép ez a ragaszkodó, komoly szerelmi vallomás. Olyan szépen foglaltad versbe gondolataidat és érzéseidet, mint a többi versben, amint azt Tőled már megszoktuk.
Örülök, hogy olvashattam.
(Ma tettem föl a 4. részt, a végén két A.versével.)
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Köszönöm, hogy értesítettél kedves Kata a versekről. Most hétvégén lesz időm elolvasni mindent… 🙂
Üdv.: Alberth
A második versszak a kedvencem, talán mert az kicsit "elemeltebb". De ha mindezt tényleg elmondod Neki, akkor nagyon szerencsések vagytok mindketten.
Üdv,
Poppy
Kedves Poppy!
Tudom, ezeket az érzéseket sokan ismerik és tapasztalják, csak nem mindenki tudja megfogalmazni. Én többek között azért írok, hogy sokan magukra ismerjenek, hogy tényleg, hát én is ugyanúgy érzem legbelül… 🙂
Hát igen, egy szép vallomás mindenkinek jólesik…
Üdv.: Alberth
Szia!
Ezt a versed nagyon őszinte, biztosan így el is mondtad.Szép!
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Örülök, hogy megláttad versemben az őszinteséget! Mert erre is törekedtem az írásakor.
Üdv.: Alberth
Tetszett, alberth!
aLéb
Köszönöm, kedves Aléb! 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
"mint friss fuvallat" úgy érintett meg szép versed.
Szeretettel
mesako
Köszönöm az értékelést, kedves Mesako!
Üdv.: Alberth
Nagyon szépen ívelő vallomás. tetszik ahogy fkozod az érzelmi hatást.
Üdv: marica
Köszönöm, kedves Marica!
Üdv.: Alberth