n nem annak születtem,
hogy magyar ember legyek,
egy másik út volt előttem
ahol ma is egyedül megyek.
Néha olyan göröngyös
sok hatalmas kövekkel,
van az, hogy olyan ködös
mint egy londoni reggel.
Nem látom már az utat
nem tudom merre mentem,
nem láttam meg a kutat
azt sem, hogy bele estem.
Úgy jártam mint a béka
éjjel csak felfelé kúsztam,
de reggelre mire megvirradt
én újra vissza csúsztam.
Nem találtam soha haza
az élet felettem elszaladt,
csak egy ember halk szava
ki lenn a kútban maradt.
Ma már az egész életem
a kút fenekén fekszik,
de a boldogtalan szívem
ma is felfelé törekszik.
Volt, hogy mint egy valaki
már kimásztam a kútból,
de akkor jött egy valódi
aki a kútba vissza rúgott.
Azóta már csak fel mászok
kútból ki menni nem merek,
ott belém rugnak a juhászok
és én egy még nagyobbat esek.
Kút peremén csak szét nézek
ott már egy más világot látok,
abból én ma már nem kérek
a kút nekem, a kisebbik átok.
Már régen nem is kapaszkodom
inkább maradok itt lenn a veremben,
és csak egyre azon gondolkodom
Hogy néz ki, egy igazi magyar ember?
6 hozzászólás
Tóni, azt mondják, hogy mindenki élete egy regény. A tied, amellett, hogy voltak szomorú mozzanatai, bizonyára nagyon mozgalmas és érdekfeszítő.
Kedves Szusi!
Hogy ezt jobban meg tudd itélni, ma feltettem egy írást prózában, Egy ember aki nem tudott megtanulni örülni, és ha elolvasod akkor magad is meg tudod állapitani, hogy izgalmas, érdekfeszitő, vagy csak egyszerűen szomorúan megvetett volt.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Néha jobb a kútban…Letargikus vers, vagy a hangulatom az.
Valahogy fájdalmasan világos nekem ez a vers.Mégis ebből is lehet tanulni.
Bár eddig nem sok tanácsodat fogadtam meg.Már bánom.
Üdv:Ági
Kedves Ági!
Az én tanácsaim sem mindig biztos, hogy jók. Ahhoz, hogy valaki egy a másikra rászabott jó tanácsot adjon, annak a szükségletes feltétele, a tökéletes ismeretsége annak akinek a tanácsot adja, Ezek a tanácsok úgyszólván csak útmutató táblák az útkereszteződésnél, megmutatják merre mit találhatsz, de hogy merre mész az mindig tetőled függ, és az sem biztos, hogy ott azt találod amit a tála reméltetett veled, mert a élet megmutatta, hogy az ember az út végén, sokszor azt mondja: Talán jóbb lett volna a másik úton menni…
Később az ember ezt "tapasztalatnak" nevezi.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Magyarnak születtünk mind.Néhány éve még azt mondtam a kis unokámnak,hogy
légy büszke arra, hogy Magyar vagy.Ne tántorítson el a fény a csillogás, meg azt is
hogy tanuld meg a Szózat minden verssorát, bár nehéz most az élet,
de itt élned és halnod kell.
Megértem kétségbeesésedet mert ez a világ, nem az amit valaha elképzeltünk.
Azért mássz csak ki, a kút káváján kívül, akad itt még szépség, ha csak pillanatig is,
talán boldogok is lehetünk.
Bármennyire is nehéz sorsunk jelenleg, még ha nevetségesnek tartod is, azt mondom
büszke vagyok, hogy Magyarnak születtem.
Üdv Mária
Kedves Mária!
Szerintem arra, hogy valaki magyarnak született, nem lehet büszke senki, Ez egy temészetes folyamat volt, ha apánk és anyánk magyar volt. De arra igenis mindenki, hogy mint magyar nött fel, és még ma is az. Sajnos sokan vannak, akik csak papiron magyarok. Nállam forditva volt az egész életemben. Magyarnak születtem én is, de három éves koromba, egy Júgó csinált az álam belőlem,26 éves koromig harcoltam otthon, hogy magyar maradhassak, annak ellenére, hogy az iskola, a szakma, mind szerb nyelven volt. Utánna kijöttem ide, itt mindenki Jugónak vett a passzusom, a hivatalos írásaim végett, kértem a magyar államtol, az elvett magyarságom visszaadására, elutasitották, és sajnos sokan még ma sem vesznek igazi magyarnak, és így svájci polgár lettem. De a belső magyarságomat soha sem tudta elvenni senki, és nem is fogja tudni ezután sem.
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
Ezek hozták ki belőlem ezt a vrset