Én Sötét Múzsám: a Fájdalom

Én Sötét Múzsám: a Fájdalom

Nem vagyok tehetséggel bíró,
magától is alkotó író,
mindig csak a Fájdalom súgja
a szavakat újra és újra.

Szeretnék olyan lenni, mint más:
kerek, kockás, pepita, mintás,
de követ a Fájdalom útja,
és én írok újra és újra.

Kezem a papíron andalog,
várom, mit a Fájdalom dalol,
hallom, belecsap már a húrba,
sötét ének újra és újra.

Kiáltanék: tovább nem bírom!
Mégis minden szavát megírom,
hisz’ rámutat a kínzó múltra,
hogy jól lássam újra és újra.

Bár lehetnék süket és néma!
Kapnék csöndet és békét néha,
de a szavakat megint súgja,
a Fájdalom, újra és újra.