Erdő-erdő, sűrű, kerek erdő,
kerek erdőt járja a tekergő,
én vagyok az erdő tekergője,
bánatomban járok az erdőre.
Árva madár, árvább vagyok nálad,
mert tenéked nem tört el a szárnyad,
én álmaim szárnyán nem szállhatok,
mint az ujjam, oly egyedül vagyok.
Szerettelek, de már nincs reményem,
ott lakhatnánk kinn a faluszélen,
udvaromon rózsabokor mellett,
nem vallhatok már néked szerelmet.
Vándorbotot ragadok én végül,
mert a falu nagy lagzira készül,
gazdag legény jobbján vonul híven,
az, akiért megszakad a szívem.
Csillagos ég ragyog már fölöttem,
jó emberek, messze földről jöttem,
bánat súlya alatt görnyed hátam,
szállást kérő csavargóvá váltam.