elfogadással kellene
teleraknom a táskám
nem mások felé
az már régóta a batyumban van
csak úgy magamnak
ráncba szedett az idő
tiltakozásnak itt helye nincs
szavak simítják a gyűrődéseket
fényesre csiszolják
cselekedettel és mulasztással
hogy az emberi méltóságot félretéve
összegömbölyödve aludjanak el
lelkem legkisebb szobájában
7 hozzászólás
Kedves Edit!
Nagyon sokatfejtegetnek a sorok!
"elfogadással kellene
teleraknom a táskám" mások iránt.
Ez a legnehezebb.Saját hibánkat nem
látjuk,de a másikokét annál jobban.
Ami ez után jön,csoda jó!
Szeretném idézni,mert annyira tetszik!
Ezt mégis."összegömbölyödve aludjanak el
lelkem legkisebb szobájában"
Nagyon tetszett!!!!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Sailor!
Az én értelmezésemben mások iránt van elfogadásom, magam iránt kevés.
Önzőbbnek kellene lennem, többet törődnöm magammal.
Lehet félreérthető voltam.
Örültem Neked! Köszönöm!
értelek!
Látom most mire gondoltál!
Nem félreérthetö,inkább
én kissé elsiettem!
Mindenesetre csoda jó írás!
Szép napot.sailor
Nekem nagyon tetszett. Az utolsó három sor, kerekké és lággyá teszi soraid. Gratulálok!
Köszönöm Tímea!
Kedves Edit!
Meghatottak soraid, mert nagyon őszinték. Köszönöm. Egy levegővételnyi emberi pillanat. Nincs benne központozás, ettől pedig egyszerű és egyben összetett is.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Köszönöm!
Valaki azt írta rá, hogy mesterkélt, hagyjam a csudába.
Teljesen összezavarodok néha. Valahol ledorongolják, mert túl egyszerű, nincsenek benne erős képek.
Azt gondolom, hogy néha az érthető, egyenes megfogalmazás többet adhat, mint a cirádás bonyolultság.
Ezt azért nem tudhatom teljesen, mert nagyon pici vagyok még az alkotáshoz.
Örültem, hogy itt jártál és felvidítottad a napomat!
Ölelés