2024. december 26., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szonett

    Ének a hálóból

    MákvirágBy 31 hozzászólás1131 megtekintés

    Arca pír, de bőre alabástrom,
    mennyei formáin a nap legel,
    omló fürtjeit engedd ma látnom,
    hogy bújtatják, amíg életre kel.
    Kérlek, hadd legyek bárka, tollpehely,
    mi sóhaján kacéran ellebeg,
    vagy dunna, ahol leske szem legel,
    de apró lábát sem mutatja meg.
    Lennék táncos lavandin illata,
    ajkain mosoly, vagy ki értük öl.
    Engedd, hogy álmának pillanata
    legyek, vagy szemeinek réz tükör.

    Testét áhítva, nyögve sorvadok.
    Bár ringathatnám; karosszék vagyok.

    Share.

    31 hozzászólás

      • Mákvirág on

        Kedves Bödön!

        Oh, hogy nem lehetne szebben? Azért még gyúrok rá, hátha legközelebb még jobban sikerül. 😉
        Az, hogy elolvastad, az nekem épp elég méltató, hiszen mi többet akarhatnék, mint hogy olvassanak, s azt jó érzéssel tegyék!

        Köszönöm!

        Sajnos relatív ritkán tudok huzamosabb időt itt tölteni, de törekszem rá!

        Minden jót!
        Barátsággal:
        Mákvirág

      • Mákvirág on

        Kedves Edit!

        Ez most ilyenre sikeredett.
        Nem tudom mennyire lebeg, vagy mennyire szépek a régiesebb nyelvezet szavai, de próbáltam szonettet írni, valahogy úgy, mint talán akkoriban írhattak. Persze csak ahogy én gondolom, hogyan írhatott vajon szerelmes áhitattal egy Shakespeare pld.
        Ezzel nem hasonlítom hozzá sem a dalt, sem magamat, csak magát az alkotás kulcsmozzanatát jelöltem meg.

        Örülök, hogy benéztél hozzám!

        Szeretettel:
        Mákvirág

    9. Gyömbér on

      Szia Mákvirág!

      Ebben az internettel átitatott korszakban a vers címéből arra következtettem, hogy köze lesz a világhálóhoz.

      Végül is köze van, csak másként…

      Fohász, álmodozás, egyszerű vágyakozás, vagy egyszerre mind? Mindenesetre megkapó.

      Ami a leginkább tetszett benne az a csipetnyi humor, amit a "karosszék" hordoz. Lemondás, de nem csak "úgy, simán".

      Grat. Gy.

      • Mákvirág on

        Kedves Gyömbér!

        🙂 Nos, köze van, de inkább nincs. 🙂 Nem is szeretném, hogy legyen, de egy szükséges "rossz", ha úgy tetszik. A másik háló nekem sokkal izgalmasabb dolgokat rejt! 🙂

        Egyszerre bizony! 🙂 Halmozni érdemes, egyszer élünk. Vagy nem, de ez később derül ki.

        A vége kevésbé humor, mint inkább csattanó és nem igazán pozitív jellegű megszemélyesítése a tehetetlenségnek, de a lényeg, hogy arra ösztönzött, hogy írj róla és végül is mindenki úgy éli meg a verset, ahogy a múltja engedi.

        Köszönöm az idődet és a hozzászólásodat!

        Szeretettel:
        Mákvirág

    10. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Mákvirág! 🙂

      Látom, hogy ahány olvasó, annyiféle megélés. Gondoltam, elmondom a sajátom. 🙂
      Nagyon tetszik ez a szonett, annak ellenére, hogy általában a 11-es szótagszámokhoz szoktam hozzá.
      Gondosan megszerkesztett alkotás, kivételesen mélyre visz. A cím előre jelzi, hogy több érzéket is megcélzol, mert felhívod a figyelmet a hanghatásra.
      Kifejezetten jó, hogy nem alkalmaztál felkiáltójelet, így egészen csöndes megszólításokká válnak a kérések. Picit megzavart a cselekvők személye, de aztán ezt a fohász-jellegnek tudtam be.
      A "lavandin illata" nekem nagyon kiemelkedik. Talán azért, mert mind a színe, mind az illata az egyik kedvencem, sőt, magam előtt látok egy egész ültetvényt. 🙂
      Itt is van egy mosoly, mert fogy a karakter, de rengeteg gondolat maradt bennem. Azt nem hagyom ki, hogy a karosszék jelentése és jelentősége nekem a a vers egyik lényeges pontja, mert magába húz, ringat és átölel. 🙂
      Szeretettel: Kankalin
      [(Később majd többet is…)] 🙂

    11. Mákvirág on

      Szia Kankalin! 🙂

      Jól gondoltad, hogy a sajátodat fejted ki, s nem a költőét! 🙂
      A 11 szótagszám nincsen ám kőbe vésve. Leginkább a Petrarca által elhíresült szonettek, illetve az olaszul született szonettek 11 sorosak. Az angolszász szonettek alapvetően ötös jambusokkal operált, ritkán hatodfelessel, de az idők során rengeteget változott és a mai embernek csak az tűnik betartandónak, hogy szótag így, szótag úgy, holott, ha nagyon hűek szeretnénk lenni valamilyen régies formához, akkor bizony a sor belső szerkezetét is figyelni kellene. Ez nálam hibádzik, bár rengeteg jambus van a versben, ha jól emlékszem egyetlen sora ötös jambus. Szóval nem tökéletesen követi a Shakespeare-i, illetve angolszász fondorlatot. Sőt a harmadik kvartinában nincs éles gondolatbeli váltás sem(volta), kizárólag a kóda, azaz a csattanó, zárórészt hagytam érvényesülni, mint ahogy a címmel azt, hogy ezek a rövidke költemények bizony énekelve voltak anno.
      Nincsenek cselekvők, csak egy plátói szituáció. ->

    12. Mákvirág on

      Annyi mindent írtál, hogy kifogytam az ezer válasz-karakterből! 🙂 Ja, és ez nem negatív megjegyzés volt! 🙂
      Olyan régóta szerettem volna egy versben elsütni ezt a szót, de vártam a megfelelő körítésre. Azt hiszem egy szonett épp alkalmas ékszerdoboz neki.

      A karosszék.
      Nos, ezt hagyom érni, mert benne van sok minden, amit gondolsz, de alapvetően ez egy keserédes fordulat akart lenni…

      Köszönöm a rengeteg gondolatot, sokszor újra át kell éljem a verset, amikor a fejtegetéseidet olvasom. Ez jó! Persze a többiek kiemelt részeit is újragondolom, hiszen nem tudnék válaszolni, de amikor HSZ-ként egy kisebb esszét kap az ember, képes lesz maga is esszét írni! 🙂

      Szeretettel:
      Mákvirág

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Mákvirág! 🙂
        Minden alkotás alatt a saját megélésem fejtem ki. A költő ír valamiről, ami bennem vagy nyomot hagy, vagy nem. Akkor szólok egy műhöz, ha eltalál a mondanivalója, vagy éppen azért, mert nem.
        Köszönöm a szonettek felvázolását. Érdekes volt a te szemszögedből olvasni mind a régi, mind az új tanokat. Mivel értékelted a ritmikát, nekem már nem kell. Tökéletesen levezetted azt, hogy mit – miért jegyeztél úgy, ahogy…
        Hogy annyi mindent írtam? Szerintem nem, mert azt hagytam az előző véleményem végére, hogy maradt még bennem sok gondolat, csak éjjel nem volt több energiám elmondani ezeket.
        Egyáltalán nem gondolom negatívnak a válaszod. Megtisztelőnek tartom, hogy szakmai dolgokat írtál, hiszen ezzel azt feltételezted, hogy megértem. Mi más kell egy épphogycsak alkotónak? 🙂
        …

        • Mákvirág on

          Szia Kankalin! 🙂

          Miért aposztrofálod magadat "épphogycsak alkotónak"? Persze ez offolná a versről való díszkurzust itt.
          Magamat sem aposztrofálom max. egy még mindig tanuló, előre haladónak.

          Hintaszék volt elsőre, de az teljesen mást jelentene és akkor feleslegessé válna vers szemszögből az óhajtás, vágyakozás. A karosszék pont egy kilépés ebből és inkább utal egy élethelyzetre, mintsem a nyugodt ölelésre, mivel nem teheti meg, hogy ringatja, babusgatja, akit szeretne. Pedig szeretné! 🙂

          Szeretné, ha az álmai valóra válnának és ölelhetné, ringathatná az alabástrom bőrű nőt, de realisztikusan ránéz az életére és minden plátóivá lesz egy pillanat alatt. 🙂
          [(Maradnak a vágyak…)]

          Ha maradt még, azt öntsd szavakba, s tán tovább is lehet boncolni a sorokat.
          Köszönöm! 🙂

          Szeretettel:
          Mákvirág

      • Horák Andrea Kankalin on

        …
        A karosszék? Hintaszék is lehetne, elsőre el is tűnődtem ezen, de aztán rájöttem, hogy a vágyakozó vershez jobban illik a stabil helyre állított darab.
        Hogy újra átéled a verset, az evidens, mert szerintem mindannyian ezt tesszük egy-egy hozzászólás után.
        Vannak olyan költemények, amelyekbe szívesen merülök újra és újra, ezt jelzem is az alkotóknál. Nem mindig, mert bizony akadnak olyanok, amelyeket naponta elolvasok a vonzásuk miatt. Évek óta így van ez.
        Ide is visszatértem, mert izgalmasnak tűnt az új köntösbe bújtatott, mélynek tűnő mondanivaló. Továbbra is az a véleményem, hogy jó ez a vers. 🙂
        Nyilván még mindig maradt bennem gondolat, de most ennyire futotta. Majd összegyűjtöm az eddigieket, hogy valóban esszévé váljanak. 🙂
        Írj gyakrabban, mert tökéletesen látható, hogy igényesen alkalmazod a technikát, ami tartalmilag is mérnöki. Precizitásra törekvő. Racionális. Talán emiatt a karosszék? 🙂
        Szeretettel: Kankalin

      • Mákvirág on

        Kedves Éva!

        Köszönöm szépen! 🙂 Nem vagyok egy csillagokat halmozó, se elváró típus. Ha adjátok, akkor annak örülök, hogy kaptam, hiszen megérintett valami és itt hagytok cserébe saját benyomásokat, visszajelzéseket, elemzéseket, de ha csak olvassátok, én annak is örülök!

        Szeretettel:
        Mákvirág

    14. Finta Kata on

      Kedves Mákvirág!
      A tiz- vagy tizenegy szótag ide vagy oda, nekem mindegy. Sok helyen írják így vagy úgy, mégsem az dönti el érthetőségét és a szépségét. Nem szokásom, de mondhatom, hogy imádom a szonetteket, főleg ha ilyen precízen gyönyörűen van megalkotva!
      Szeretettel gratulálok!
      Kata

    Leave A Reply