Egy pillangó tán elmesélné,
milyen nem érteni múltat, jövőt,
milyen tündérkéz-festette
szárnyakkal a semmit megemelni,
milyen az örök mában élni,
mindig a következő pillanatért.
Egy pillangó tán elmesélné,
ha volna rá ideje. S ha volna oly’
balgatag, mint a két lábra roskadó
ember, a maghozó föld rabja.
De a pillangó inkább tovaröppen,
hátra sem néz, ne is lássa azokat
a gyökeret vert lábakat, azt a
gyökeret vert, szárnyatlan szívet.
A pillangó mindig csak a következő
pillanatot kergeti, ennyi a terhe.
Ezért bírják el azok az áttetsző
szárnyacskák a mindenség
semmi-terhét. Az ember viszont
bármerre néz – előre vagy hátra –,
messzi határokba kap, egyszerre
cipel múltat és jövőt. A balga!
Így sosem fog szárnyakat növeszteni.
Csak egy helyben áll, miközben
a következő pillanat folyton elillan.
Engedd el!
By black eagle
6 hozzászólás
Ez Igen, Laca! Egy nagybetűs. A pillangó repül, de csak rövid jelene van. A pillangónak nincsenek álmai, vágyai, hisz álomvilágban él, minek is álmodna . A boldogtalan, nyomorult balga szent, az ember hordozza a múltját, vállára veszi a jövőt, és ugyan a földi por fia, de mégis megálmodott magának egy világot, ahova gyökeret vert testét elhagyva majd felrepül. Vagy nem. De képzeli.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Köszönöm szépen gondolataidat, figyelmedet. Örülök, hogy tetszett és gondolkodtatott a vers. Örülök, hogy láttalak.
Üdv: Laca 🙂
Kedves Laca!
Igen érdekes párhuzam éppen a pillangó és az ember között. Mondhatnánk azt is, hogy ég és föld. A balga ember cipeli a múltat, jelent és jövőt egyszerre, de teheti, van rá ideje, míg a pillangónak semmire sincs ideje… Elgondolkodtató sorok.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm neked is a figyelmet, a gondolatokat. Örülök, hogy láttalak.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Pillangónyi az élet a perc, aki a mának él ne cipelje a terheket…jobban teszi.
Jó is lenne pillagónak lenni!
Szeretettel gratulálok, remek párhuzam. (tanulságos.)
Üdvözlettel: Ica
Kedves Ica!
Örömmel láttalak. Köszönöm figyelmedet és kedves szavaidat.
Szeretettel: Laca 🙂