Dordinkának a nővére nevezte el, Csuti. Hát persze, hogy nem Dordinkának hívták őt, és a nővére neve sem Csuti volt. Ilyen nevek nincsenek is. Ezek a titkos neveik voltak, ők adták egymásnak, és csak akkor szólították ezeken a neveken egymást, ha senki más nem hallotta.
A titkos nevek már csak ilyenek, titkosak.
Csuti már iskolás volt, harmadik osztályba járt. Az iskolában Julinak hívták, a szülei és a barátai is így szólították. Senki nem tudta az ő titkos nevét, csak a kishúga. Dordinka meg éppen az idén ősszel ment oviba, kiscsoportos volt. Mindenki azt hitte róla, hogy Ildikónak hívják, csak a nővére tudta, hogy az ő igazi neve Dordinka.
Dordinka és Csuti remek játékokat játszottak. Csupa olyasmit, amit a felnőttek nem helyeseltek volna, ha látják. Pedig nem rosszalkodtak igazán. Nem törtek össze semmit, nem bántottak senkit, és semmit, még egymást sem. Most, hogy újra mesélek róluk, elmondom egy másik titkos játékukat is, hiszen megígértem. Itt van például az óvodás. Ez Dordinka egyik legkedvesebb játéka Csutival, mert mindig ő lehet az óvónéni. Sőt azt is kiválaszthatja, hogy a rossz óvónéni akar lenni, vagy a jó óvónéni. Csuti tudja, hogy Dordinka majdnem mindig a rossz óvónénit választja, de nem bánja.
Dordinka ilyenkor felveszi anyu fürdőköpenyét, ami fehér, mint az óvónéni köpenye. Igaz, hogy a földön húzza maga után, de nagyon óvónénisnek érzi magát benne. Felveszi anyu egyik cipőjét is, és odakészít egy ceruzát, arra az esetre, ha ideges lesz.
Körbe ülteti a babákat, és a macikat, és Csutit is oda ülteti közéjük. Most legyetek csendben!- kiáltja nagyon-nagyon hangosan, azzal felkapja a ceruzát, kiszalad a másik szobába, ami most játszásiból az udvar, a ceruza végét a szájába veszi, mert az a cigi, és nagyokat szív belőle. Aztán mérgesen ledobja a cigi-ceruzát a földre, és visszarohan a gyerekszobába. Rögtön észreveszi, hogy ki nem volt jó, amíg odakinn volt, és azt a babát, vagy macit – néha még Csutit is – jól megrángatja, és azután ott kell állniuk büntetésben az óvónéni mellett.
Éneklés következik kiabálja Dordinka, és elkezd egy dalt, amibe Csuti is bekapcsolódik, de játszásiból a babák, és a macik is vele éneklik. Amikor Csuti énekelni kezd, Dordinka abbahagyja az éneklést, körbe járkál, szigorúan néz, és mindenkire rászól. Ne nyávogj fiam! – kiabál a macira, Ne üvölts! – inti a plüss cicát, Ne makogj! – mondja a sárga majomnak. Csutira is rászól Mit nyekeregsz itt, mint a fába szorult féreg?! De Csuti nem haragszik, mert csak játszanak, és a kishúga csak játszásiból rossz óvónéni. Amikor Csuti végére ér a dalnak, Dordinka azt kiabálja: Na, elég ebből a macskanyávogásból! Ezen mindig nevetnek Csutival, mert mindketten nagyon mulatságosnak tartják ezt a mondatot, de ez nem számít bele a játékba. Aztán Dordinka rajzoltatja az óvodásokat. Az Elefánt rajzát összefirkálja, mert hibásan rajzolta le a napocskát, a Cica rajzát ledobja a földre, mert rossz az egész. Csutinak meg hátra kell tennie a kezét, nem rajzolhat, mert segített a Bébi Babának a rajzolásban. Aztán ebédelnek az óvodások, Dordinka ott járkál közöttük, és azt kiabálja: Azonnal tessék mindent megenni! Semmit nem akarok látni a tányérokon! Aztán a játék kukacnak a szájába tömi a maradék főzeléket. Ebéd után alvás következik, Dordinka minden játékot lefektet a földre. Csutinak is le kell feküdnie közéjük, Dordinka betakarja őt az asztalterítővel, mert most az a pokróc. Az óvónéni odaáll a fekvő óvodások közé, és rájuk kiabál folyton: Aludj Maci, ne forgolódj! Piroska baba ne pislogj! Csuti ne bámészkodj, mert bevarrom a szemed! Ezt mindig halkan, és gyorsan mondja Dordinka, mert olyan szörnyű, de mindig mondania kell ilyenkor, mert ő most a rossz óvónéni. Alvás után kiviszi a gyerekeket az udvarra játszani, vagyis a másik szobába. Dordinka ott is kiabál a gyerekekkel, és folyton a cigi-ceruzát szívja. Aztán az udvarról lassan elvisznek a szülők minden gyereket, és akkor vége a játéknak. Dordinka leveszi anyu fürdőköpenyét, és a cipőjét, visszaváltozik kislánnyá. Szuszogva beül Csuti ölébe, aki a haját simogatja, ami csupa izzadt a szaladgálástól, és a kiabálástól. Kicsit ringatja is a kishúgát, aki már nem óvónéni, ezért szabad ringatni őt.
Amikor az óvodás játéknál Dordinka a jó óvónénit választja, akkor nem kiabál, hanem mindenkinek segít. Együtt énekelnek Csutival. Azt rajzolnak, amit Dordinka választ. Persze a végén elcseréli a saját rajzát Csutiéval, mert az óvónéninek kell szebben rajzolnia. Evésnél megeteti a játék kukacot, mert neki nincsen keze, hogy fogja a kanalat. Amíg alvás van, addig Dordinka játszásiból egy nagy könyvbe írogat, és nem szól rá senkire, csak néha betakarja a gyerekeket. Az udvaron meg együtt körjátékoznak, és pörögnek a babákkal, meg a macikkal. Ez is jó játék, Dordinka ezt is szereti, de azért legtöbbször rossz óvónéni akar lenni. Hát ilyen titkos dolgokat játszottak ők. Ha majd újra mesélek róluk, talán elmondok egy másik titkos játékukat is.
Egy szép nyári napon meglátogatták az unokatestvérüket, Mártit, aki már szintén iskolás volt, mint Csuti. Anyuval mentek látogatóba, de anyu valahová elment Márti mamájával. A felnőttek Csuti és Márti lelkére kötötték, hogy vigyázzanak Dordinkára amíg ők odalesznek. Egy darabig társasjátékoztak, olyan kicsiknek való játékkal, amivel Dordinka is szeretett játszani. Aztán megunták a társasjátékot, és kimentek fogócskázni az udvarra. Dordinkát a nagyobbak mindig hamar elkapták, mindig ő volt a fogó. Csuti néha hagyta magát megfogni, de legtöbbször Dordinka kergette a nagyobbakat. Amikor megunta, bement vizet inni, Márti és Csuti az udvaron maradtak. Jól elbeszélgettek mindenféléről, de egyszerre csak feltűnt Csutinak, hogy Dordinka már olyan régen bement. Elindultak megnézni, hogy mit csinál odabenn ilyen sokáig. Bementek a házba, de Dordinkát sehol sem találták. Nem volt sem a konyhában, sem a szobákban, sem a fürdőszobában. Még a kamrában is megnézték, de ott sem volt. Hinni sem akartak a szemüknek! Újból megnézték mindenhol, még az asztalok és ágyak alá is bekukkantottak, de Dordinka nem volt sehol. Kimentek az udvarra, szólongatták, hátha kijött, amíg ők hátramentek megnézni a szomszéd tyúkjait. Körbejárták a kertet, az udvart, a garázsba is benéztek, de nem találták sehol Dordinkát. Kezdtek megijedni. Megnézték a kertkaput, nem volt bezárva. Csuti megrémült. Lehet, hogy a kishúga kiment az utcára? Mártival kiszaladtak az utcára, egyikük jobbra szaladt, a másik meg balra, kiabáltak Dordinkának: Ildikó! Ildikó! – de nem kaptak választ. Az utca végén volt egy kiserdő, ott is keresték Dordinkát. Jaj, annyira fél a nagy kutyáktól! Csak nem látott meg egyet, elszaladt és eltévedt – rémüldözött Csuti. Ildikó! – kiabálta sírva, de a fák nem feleltek. Bejárták a kiserdőt, de nem találták ott sem a kishúgát. Újra végig mentek az utcán, minden bokorba benéztek, szólongatták Ildikót, de hiába. Végül újra megnézték a kertben, a házban, de nem találták. Csuti már hangosan sírt. Ráborult Márti íróasztalára, és keservesen zokogott. Egyszerre csak meglebbent a színes kartonfüggöny, ami Márti játékpolcát takarta. Egy kis kéz félrehajtotta, és Dordinka kukucskált ki mögüle. Ott ült az alsó polcon, a nagy mackó, és a nagy plüss kutya között, a függöny mögött. Elfáradt a futkosásban, és bebújt a polcra a játékok közé. Igazából Csutiék elől bújt el, de elaludt a puha kuckóban, és nem hallotta meg, amikor keresték. Csuti odaszaladt hozzá, és megsimogatta a kishúga haját. Jaj, úgy megijedtünk, mert nem találtunk! – sóhajtotta. Megkönnyebbülve, már a könnyein át, nevetve mondta: Itt ültél végig a játékpolcon, mi meg halálra kerestünk az udvaron, az utcán, az erdőben… Aztán a kishúga fülébe súgta, hogy Márti ne hallja: Dordinka, te kis rosszcsont.
30 hozzászólás
Valami ilyesmire tippeltem amikor Dordika eltűnt. Nagyon aranyos. Látom magam előtt, ahogy egy polcon szuszog…
Kedves Szusi!
Azt hiszem, nem kell izgulnia a mese olvasójának /hallgatójának/ Dordinka eltűnése miatt, hiszen a mese címében benne van, hogy hová lett. 🙂 Inkább csak arra kell várnia egy kicsit, hogy kiderüljön Csuti számára is, aki aggódik a kishúgáért.
Örülök, hogy aranyosnak találtad a mesét! 🙂
Judit
Nagyon aranyos történet. Bébiszitterkedésem közben mindig jól elszórakoztatnak a gyerekek a szerepjátékokkal. Szeretettel Jega Ibolya
Kedves Ibolya!
A gyerekek számára a legjobb fejlesztő játék, a szerep játék. Egyrészt ki tudják magukból játszani, és ezzel feldolgozni, az őket ért traumákat /kórház, rossz óvónéni, stb./, másrészt a szerepjátékok fejlesztik az önuralmat /nem szabad kibújni a választott szerepből/, mert elrontják a játékot. Vagyis megtanulják betartani a szabályokat, és értékelni a betartott szabályok fontosságát, egy adott cél érdekében fegyelmezni a viselkedésüket. Ez lesz a későbbi önfegyelem alapja, amire bizony nagy szükség lenne!
Remek dolog, hogy nálatok is játszanak szerepjátékokat a gyerekek! 🙂
Judit
Kedves Judit !
Végre eljutottam ide, remélem ha unokám lesz, megengeded , hogy elmeséljem neki.
Nagyon kedves, aranyos történet.
Szeretettel gratulálok: Susanne
Kedves Susanne!
Minden meseírónak az a vágya, hogy eljusson a gyerekekhez a meséje! 🙂
Csak meséld el bátran, ha eljön az ideje!
Judit
" Dordinkáztam, és Csutiztam " egyet újból. Ha ilyen történetekkel indul a nap, akkor minden vidámabb.:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Emlékszel "A gazda rétre megy" körjátékra? Körbe mentek a gyerekek, egy meg kívülről járt a kör körül /ő volt a gazda/, azt énekeltük, hogy "A gazda rétre megy, a gazda rétre megy, a gazda ki a, ki a rétre megy" Erre a gazda kiválasztott egy gyereket a körből, adott neki egy nevet pld. lavór, és azt énekeltük "A lavór vele megy, a lavór vele megy, a lavór ki a ki a rétre megy."
A hozzászólásodról jutott eszembe ez a játék. 🙂 Mert Dordinka és Csuti veled mentek aznap, még ha nem is a rétre mentél! 😀
Judit
Kedves Judit!
Ebben a havazós időben az ilyen aranyos mesék felvidítják az ember lelkét.
Mosolyogva olvastam, és nem a függöny mögül.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
A Te biztatásodra töltöttem fel ezt a mesét, mert eredetileg úgy éreztem, hogy már sok lesz Dordinkából, és Csutiból az oldalon, és nem akartam már több Dordinka mesét feltenni az "Esti szánkózás" után.
Örülök, hogy nem csalódtál benne, hanem jókedvre derített! 🙂
Judit
Kedves Judit!
Ez a meséd is élmény volt. Nagyon jól szemlélteted, hogy mi a különbség a jó és rossz óvónéni között. A legjobban a gyerekek tudják, s ők őszintén meg is mondják.:)
Dordinka a rosszcsont, aki a játékpolcon alszik, amíg kétségbeesve keresik… Tündéri!
Annyi minden felidézett bennem a meséd, újraélhettem gyerekeim kiskorát… Köszönöm!
Ida
Kedves Ida!
Hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha a gyerekkor csupa szép, és jó dologból állna. Elfeledkezünk idővel azokról a dolgokról, amiktől kicsi gyerekként féltünk, nem értettük, vagy csak úgy gondoltuk, hogy úgysem tehetünk ellene semmit.
Ennek a mesémnek jól megláttad a lényegét, hogy még az egészen kicsi gyermek is tud mérlegelni. Hiába a korlátlan hatalma felette a felnőtteknek, azt nem tudják befolyásolni, ahogyan a kislány megítéli őket.
Judit
Kedves Judit!
Szívmelegítö sorok!
Csodálatos beleélés!
Minden elismerésem!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves Tengerész!
Köszönöm a lelkes hozzászólásodat! 🙂
A szívmelengetőt is, meg a csodálatos beleélést! 🙂
Nagyon jól esik, hogy ilyen sokra értékelted ezt a kis mesémet.
Judit
Olykor nem is hinnénk, hogy a gyerekek is tudnak aggódni egymásért, még akkor is, ha sokat veszekednek, dacolnak egymással. Élmény volt az írásod, kedves Judit. 🙂
Örömmel olvastalak.
pipacs
Kedves Pipacs!
A testvérek fontos szerepet töltenek be egymás fejlődésében. A kisebbek sokat tanulnak a nagyobbaktól, a nagyobbak pedig védelmezik a kisebbeket, s kölcsönösen megtanulnak alkalmazkodni egymáshoz. Ha a szülő nem avatkozik be a kisebb összezördülésekbe, a testvérek egy sor fontos viselkedést megtanulnak. Konfliktusokat kezelni, győzni, veszíteni, megbocsátani, kiengesztelődni, alkalmazkodni. A többi Dordinka mesémben ezekről is szó lesz! Amikor "igazmondósat", vagy "csere játékot" játszanak. Ha lesz érdeklődés, akkor felteszem azokat is.
Remélem azok is jó élményekkel ajándékoznak majd meg! 🙂
Judit
Kedves Judit !
Sikerült Dordinkát és Csutit már megint a szívembe zárni. No, nem úgy, hanem csak egyszerűen mint egy kedves emléket. Azt vettem észre magamon, hogy akaratlanul
a napjaimba lopódzott min a két kis szereplő. Nem veszem észre magam mikor, de volt már olyan ,hogy tevékenyen dolgozom valamit és rájuk gondolok. Most is arra gondoltam , biztosan ügyesen elbújt előlük, azért nem találják. A végén még egy örömkönny is csillogott a szemembe amikor előbújt a rejtekéből.
Szeretettel grat.Zsófi.
Kedves Zsófi!
Örülök, hogy így megkedvelted Dordinkát, és Csutit! Remélem, hogy a róluk szóló többi mesém is tetszeni fog! 🙂
Judit
Drága Juditom!
Ismét egy tanulságos történet a két kislányról…
nagyon a szívembe zártam ezt a mesét is…Gratulálok…Lyza
Kedves Lyza!
Igen, jól mondod, a Dordinka mesék tanulságos mesék. A gyermekek számára nagyon fontos a mese, csak nem mindegy, hogy a szülők felolvassák nekik, vagy csak egyedül leültetik a televízió elé, és nincs kivel megbeszélni a kérdéseket. A Dordinka mesék "mesélős mesék", mindegyik után meg lehet beszélni, hogy mit játszottak a lányok, és tetszett-e a mese kis hallgatójának a játékuk, aztán, hogy mi történt velük – jó, vagy rossz volt az ami történt velük.
Judit
Kedves Judit!
Örömmel olvasom mindig bájos meséidet.
Szeretettel: oroszlán
Kedves Ica!
Köszönöm az olvasást, és a hozzászólást! 🙂
Remélem, hogy Dordinka többi meséjét is örömmel fogod olvasni!
Judit
Tündéri kis mese!
Minden meséd valóságon alapul, a gyerekek nagyon szeretik az ilyesféle nem-meséket. Tapasztalatból mondom…:)))
Kedves Irén!
A valóság sokkal érdekesebb, mint boldogan élni, míg meg nem halunk. Túl könnyű azt mondani: "mi lenne, ha", és lefesteni egy tökéletes világ képét.
Nem is törekedtem ilyesmire, inkább az óvodás és a kisiskolás gyerekek lelkivilágát, fantáziáját mutatom be egyszerű történetekkel.
Köszönöm, hogy olvasod. 🙂
Judit
A gyerekek élete ritkán unalmas, ez a mese pedig kifejezetten izgalmas volt.
Zagyvapart.
Kedves Feri!
Ahogy sorban írtam a Dordinka meséket, azt hiszem egyre jobban sikerültek… talán… én legalábbis úgy éreztem…
Köszönöm a meseolvasást, és az értékelést! 🙂
Judit
Régi emléket ébresztett ez a mese. Ez velem is megesett gyerekkoromban, csak nem a polcon aludtam el, hanem az ágynemű közé bújva, már a kutakban is keresgéltek, mikor valaki ráült az ágyra és én megnyekkentem. Szeretettel: István
Kedves István!
Én is szerettem kisgyerekként délután bebújni a nagy ágyba, az ágynemű közé! 😀
Engem nem kerestek, mert ismerték ezt a szokásomat. 🙂
Éppen ezért került be a Dordinka mesékbe a "Kislány a polcon", mert jellemző a gyerekekre, hogy képtelen helyekre tudnak elbújni!
Judit
Szia!
Olvasgatom az unokáimnak, és tudod mit, végighallgatják figyelmesen és
utána kérdezgetnek. Tudod, ez nem semmi náluk! Két fiúgyerek!
gratula:ruca
Kedves Ruca!
Nem gondoltam, hogy a Dordinka mesék a fiúkat is érdekelhetik…
Köszönöm szépen, hogy megírtad, és azt is, hogy az oldalon fent lévő sok kitűnő mese közül pont az enyémet tartottad érdemesnek a felolvasásra!
Judit