meghalt a remény, mi idáig hajtott,
véres kardok hevernek a földön,
álomvilág, miben eddig éltem.
sebeim lassan begyógyulnak
immunitást fogadtam ellened.
védj meg, vagy harcolj helyettem,
már nem érdekel, csak engedd,
hogy kitárjam szárnyaim.
engedj
By Jodie
4 hozzászólás
A Csak elalszom c versed jobban tetszik. Több benne a pozitivitás. Persze ez sem rossz, csak sötétebb. De ha jobban megnézem, azért gyógyulnak a sebeid. Annak van vlmi jelentősége, hogy csak kisbetűket használtál, vagy csak pusztán kipróbáltad, milyen így? Nekem az utolsó másfél sor a legerősebb. Még az is eszembe jut, hogy az irodalomban versengsz a nővéreddel.
Kedves AmigoH! 🙂
Örülök, hogy jártál nálam, és az őszinte véleményért külön hálás vagyok! Abban igazad van, hogy szeretnék olyan jól írni mint a nővérem (ki nem szeretne önálló kötetet), de már elfogadtam, hogy nem tudok. Ő ugyanis a versek, én inkább a próza felé hajlok, tehát nincs miért versenyeznünk 🙂 Mindketten más síkon utazunk, és ez így van jól.
Kedves Jodie4
Valami féle versengést éreztem versedből! Valami tudat alattit.
“sebeim lassan begyógyulnak
immunitást fogadtam ellened.
védj meg, vagy harcolj helyettem”
Egy biztos. Nagyon jó vers, magát a mondani valót kitünően képviseli.
hopp… hasonlóan fogalmazol mint én… és talán ugyanaz is történt… tetszett ez nekem, csak kár, hogy rövid… ezt az érzésvilágot, szívesen olvasom