Megbékélés. A távolban szól egy zongora.
Felejtés. A szóváltás ádáz és mostoha.
Döbbenet. Zuhanó kereszt egy égi csatornából.
Gyászmenet. Töredéknyi részlet a zord valóságból.
Annyi ok, megannyi hiábavalóság,
Annyi részvét s oly kevés tanulság!
Az alkalom nem több, mint kifogás,
Gyengédség helyett illetlen nyafogás!
Engedj sírni! Hadd nőjön át rajtam a bűnösség tudata!
Hadd emésszen el a gyávaság sok kétes sugara!
Átadom magam e szelíd, lágy karú gyönyörnek,
Cirógasson salakkal vagy vessen oda az éhes csömörnek!
Gyógyszer nincs, csak belső gyógyulás!
Egy kába szempár s illő visszavonulás.
Aztán hazatérsz a kövekkel megrakott csomaggal,
Súlytalanul eltűnsz, elszállsz a mocsokkal!
Ki is vagyok, milyen a jellemem?
Nem kívánom, hogy teljességgel megtudd!
Bátorítasz vagy fellázadsz ellenem?
Attól tartok, túl messzire nem jutsz!
Tükörkép a világ, belőlem sugárzik ki,
Vádolnom gyalázat, itt nem óv meg alibi.
Cipőt húzok s mielőtt meglátná valaki,
Kívülálló leszek, s megnyugszom odakint.
Sírni hagyni? Igen! Kell, hogy lelkemet éber teher nyomja!
Veszni hagyni? Nem! Kell, hogy az ember a végszót kimondja!
Elkészülni, s a megrendülésünkkel odébbállni,
Könnyel a leggyorsabb a pokollal szembeszállni!
Bűnbe estem, röstellem, az érzésem fonák,
Tiltott gyümölcsbe haraptam, úgy vártam a csodát!
Embertelen voltam, gondolatom megcsalta az eszmét,
Tettem hiteltelen lett, hamis vágyam lesz még!
Tapasztalat:a hatalom vezényel,
De én nem vagyok hajlandó odaadni az érzelmet!
Beletörődni nem fogok, harcolok vérrel, epével,
S a hamisság végül előttem térdelhet!
Gyógyszer nincs, csak belső gyógyulás!
Elemi szükségletem a pontos visszavonulás.
Férfi maradsz, nem szégyened ez, úgyis visszatérsz a mázsás kővel megrakott csomaggal,
De súlytalanul eltűnsz, elszállsz a mocsokkal!
A túlsó oldalról indul a halál, a tartalékaim fogynak,
Ám én fogvacogva is ki fogom bírni!
Ne tagadd meg tőlem a szabad teret, holnap töretlenül ragyogó hittel mosolygok újra,
De most engedj sírni!
6 hozzászólás
Kedves Jerrynostro, nagyon szép verset írtál ismét. Igazi, élethű gondolatok. Gratulálok hozzá. üdv
Köszönöm szépen a kritikát, aphrodite!
Kedves Tamás!
Mindenkit engedni, hagyni kell sírni.Bizony némelykor nagy segítség old, megkönnyebbülés sírás után, a gondolatok pozitívabbá válása stb.
Tetszett a versed!
Szeretettel:Selanne
Kedves Tamás! A versed csupa szép gondolat, élvezettel olvastam. Éppen ezért a versed megérdemelné, ha a külsejét is kijavítanád. Ne hagyj egy-egy szakasz után olyan nagy hézagokat! Itt-ott pedig a vesszők után is hagyjál szóközöket. Azt is megérdemelné a versed, hogy két helyen eligazítsad négysorsra – szerintem.
Üdvözlettel.
Vannak részek, amik kissé homályosak, és nem tudom, mit értsek alattuk, de jó vers, ez a rész tetszik legjobban..
Tükörkép a világ, belőlem sugárzik ki,
Vádolnom gyalázat, itt nem óv meg alibi
Cipőt húzok s mielőtt meglátná valaki,
Kívülálló leszek s megnyugszom odakint
Nagy előrelépés, ha bánatunkban meglátjuk az igazat: hogy mi okoztuk önmagunknak.
Gratulálok
Szia Abigail!
Köszönöm, hogy olvastál és véleményt írtál a versemhez. Nagyon örülök, hogy tetszett.
A homály nem véletlen, néha szándékos, mert szeretem az olvasóra bízni, mit ért alatta, én persze tudom, mire gondolok ilyenkor. De ez másoknál is előfordulhat, a lényeg, hogy elgondolkozzanak a sorokon.
Egyet értek, az embernek önmagába kell néznie,hisz a legtöbb hiba okozói mi magunk vagyunk, ezért nem szabad a másikat bántani.
Még egyszer köszi és szép napot kívánok!
Üdv.:Tamás