Ha majd a csöndek végleg megszakadnak,
és felnyögnek a messzi, vad hegyek,
s te félni fogsz, és úgy akarsz magadnak,
sikolts vagy súgj a szélbe; én megyek.
Te vérezni fogsz majd, és szép szemednek
értem hullanak gyöngyszín könnyei,
s én látom majd, és mindenütt kereslek
más dalokba, szépségbe ölteni,
csak bennem nem. Magamban csak a végén,
mert félek, ott vagy, s onnan nincs jogom
kibontani. Inkább kutatlak még én
égő vizekben, izzó dombokon,
és hallom majd a hangod, hogy rohanjak,
mindig hallom, és e büszke láztól
te félni fogsz, és úgy akarsz magadnak,
s én hős leszek majd,
vagy csak egy a százból.
42 hozzászólás
Kívánom kedves aLéb !
Ne légy egy a százból , minden ember hős valahol, valamiben.
Szép képeket használtál, megfogott a versed:)
Szeretette lolvastalak:Zsu
Köszönöm, hogy olvastál, Zsu!
aLéb
Nagyon dallamos, és szépek a rímek. Magával ragadó, remekül megírt költemény.
Örülök, hogy tetszett, Norton.
aLéb
Kedves aLéb!
Legtöbb írásod-ra egy szótb találokn csak:CSODASZÉP!
Üd:sailor
Sailor, köszönöm a véleményedet.
aLéb
Kedves aLéb!
Jó, hogy újra többet vagy közöttünk, itt a Napvilágon. Szeretem olvasni a verseidet. Minden írásod mögött egy hús-vér, érző embert lakozik.
Nagyon jól megírt, ritmusos, szép költői képekkel illusztrált mostani alkotásodhoz gratulálok.
Üdvözlettel: Zsóka
Köszönöm szépen, Zsóka!
aLéb
Csak bennem nem?
Dehogy!
Szépet adtál, köszönöm!
Köszönöm, C, örülök, ha tetszett.
aLéb
Jelzem, ha számít, olvasom minden versedet, örömmel, szeretettel, és mindig csak azt állapítom meg magamban valami csodálatosan írsz, és nagyon sokat vagy képes adni. Köszönöm az élményt, amit ez a versed is nyújtott.
Marietta
Marietta, köszönöm szépen a folyamatos figyelmed, örömmel láttalak most is.
aLéb
Mesterien szövöd a szavakat és minden sallang nélküli, csodás verseket írsz.
Köszönöm, szusi, örömmel láttalak.
aLéb
Kedves aLéb!
Ez a versed is mesteri.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Örülök, hogy ez is tetszett, harcsa.
aLéb
Drága Béla!
Miért érzek némi iróniát???
Mindennek meg van a rossz oldala és nem lehet tökéletes, ahogyan egy kapcsolat sem.
El kell fogadni a pillanatot a maga tüskéivel és inkább "egy a százból", mint egy senki…
Igazán tetszik remek elmélkedésed!
Szövöm tovább a a gondolat fonalát… 🙂
Szeretettel olvastalak, mint mindig: Tünde
Kedves Tünde,
most nem szántam bele iróniát, de természetesen minden olvasó, mint ahogyan Te is, a saját érzéseit is beleszövi egy-egy versbe, talán innen az érzés :-). Nagyon köszönöm, hogy mint mindig, most is érzékenyen olvasol, nagy örömmel láttalak ismét.
aLéb
Kedves Béla
Ez a versed is szépre sikerült.Nekem az utolsó sor nem igazán tetszik.Igaz a rím az jó….de tartalmában agyoncsapja a verset.Szerintem még egy rossz ragrím is jobb lenne ennél.
Szeretettel üdvözöllek. Ági
Kedves Ági :-),
nem gond, ha te nem érzed, mit is mond az utolsó sor, ez természetesen nem csak a rím miatt született így. Éppen az értelme a fontos, ahogyan átfordítom egy visszavonulásra, lényegtelenítésre az eddigi fokozást. Hm… nem vagyok a ragrímek híve semmilyen szempontból, szükségmegoldásként meg végképp nem, volt már nem egy írásom amit ez miatt dobtam ki; nem találtam megfelelő, értelmes, a gondolatomat kifejezni tudó rímpárt, így igyekeztem nem megkockáztatni az erőltetettséget.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvasol, örömmel láttalak a versem alatt, és mielőtt a válaszom első részét elértenéd, köszönöm azt is, hogy időt fordítottál a verssel kapcsolatos kritikád megfogalmazására, ez szerintem egy irodalmi oldalon nagyon fontos.
Örömmel láttalak!
aLéb
Minél többször olvasom ezt a versed, aLéb, annál erősebben érzem benne a szomorúságot. Gyermekvolt vágyaid, hogy Te légy a hős, hogy valakinek egyetlen legyél, több mint a többi, hisz bármire képes lennél. Mégis erős benne a félsz, hogy vajon lehetsz-e, leszel-e…
Döbbenetesen fokoztad, és ahogy Te szoktad mondani, ott a végén az elmaradhatatlan csavar, ami visszahúzza az embert a valóságba, amitől leginkább félünk, hogy már hiába…
Csak újraolvastalak.
pipacs
Jól látsz, pipacs, és nagyon örülök, hogy újraolvastál :-). Köszönöm szépen a látogatásod.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Akkorát ütött ez a versed, amint talán eddig még egyik sem, pedig több is ott volt magas tűréshatárom közelében. :)))
Nagyon eltaláltad a mondanivalót, ezáltal eltaláltál engem is.
Olyan érzésem támadt, mint amikor a hullámok elborítanak azért, hogy általuk egyszercsak a felszínre juthassak.
Ez a vers összetett, akár több dimenzióban is élhető, de számomra mégis valamiféle egyszerűséget hordoz. Alapvetően gyönyörű, mélyen emberi, a képeket egyenként megéltem, a záró két sor pedig döbbenetes.
Az utolsó előtti jobban bejön. 🙂
Muszáj dicsérnem költészeted, mert hihetetlenül magas szinten van.
Élmény ez, nem cserélném semmiért. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kankalin. Sok mindnet jól érzel a versből, és azt külön köszönöm, hogy kiemelted belőle azt, ami tetszik. Picit valóban leviszi az utolsó sor, de remélem, nem nagyon. Köszönöm azt is, hogy jó véleménnyel vagy a verseimről.
aLéb
🙂 Erre muszáj még reagálnom. 🙂
Van-e olyan olvasó, aki nincs jó véleménnyel a verseidről? :))) Ha van, akkor bizony én magam dobálom meg jókora kövekkel, ama lágy kenyér helyett. :)))
Érezni pedig emberi dolog. 🙂
Az utolsó sor viszont csak éppen annyira visz lefelé, amennyi a fuldoklás utáni felemelkedéshez szükséges. Egészen kerek a vers.
Na, ettől vagy Te igazi és hanisítatlan operátor-költő! :)))
Minden szavad lesem, mert tanulnom kell, és itt lehet! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kankalin. :-))
aLéb
Szia!
Meglepett a vers vége, de nagyon jó gondolat/kérdés.
Mert nagyon nem mindegy a válasz. Mindenkiben él a vágy (szerintem) hogy ha nem is hős szeretne lenni, de ne egy legyen a százból…
Sok-sok minden jutott eszembe a versed kapcsán magammal kapcsolatosan is. Főképpen a harmadik versszak ami elgondolkoztatott. Kicsit úgy érzem, hogy az "igazi nagy megtalálástól" fél az ember. Mert annak súlya van és óriási kockázattal jár. De ez az egyetlen "megtalálás", ami az egekbe emel, és amiért érdemes!
Nos, gratulálok! 🙂
Gy.
Szia Gyömbér!
Örülök, ha találtál magadra gondolatokat a versben, igen ez talán az egyik legfontosabb vonala a versnek, hogy mekkora félelmek munkálnak bennünk "rátalálni" az egyre, ugyanakkor mennyire jó, ha fontosak vagyunk annak, akinek szeretnénk.
Nagyon köszönöm, hogy elgondolkodtál a vers fölött, nagyon szépen köszönöm a véleményedet, a hozzászólásodat.
aLéb
Kedves aLéb!
Hősök nincsenek hősök szerintem. Ha úgy vesszük vicces én pár percig féltem amikor elolvastam. Elkalandoztam közben más irányba. Hm. Érdemes volt elolvasni.
Ági
Kedves Ági!
Szerintem érdemes lenne a "hős" defininícióját átgondolni, szerintem találnánk :-)), csa úgy magunknak :-). Köszönöm, hogy itt jártál, az érzést pedig megértem.
aLéb
Ez is remek vers, mint annyi másik versed… Nekem semmi bajom az utolsó két sorral, mert abban benne van minden félelem, minden bizonytalanság, ami egy embert foglalkoztat, ha valóban valaki akar lenni egy másik ember életében… Én magam úgy gondolom, nem vagyok valaki, csupán egy senki, de mégis boldog…
Szívből gratulálok a versedhez, élmény olvasni!
Üdv: Klári
Klári, köszönöm a véleményedet, örülök, ha így látod. Senki sem senki, mindenki valaki :-), én meg így gondolom :-). Köszönöm, hogy olvastad a verset.
aLéb
szia!
meg örülök, hogy olvashatlak
lehet, nem jól értelmezem – mindenki azt magyaráz bele a másik "dolgaiba", amit érez.
meg jó, ha egy vers gondolatébresztő
na jó, kicsit körülményes lettem, elnézést
de jó elgondolni, hogy a versed a szeretet mellett vigyázásról szól. mer az szerintem ez a két együtt jár.
a forma meg bravúros
túlparti
Köszönöm, túlparti.
aLéb
Kedves aLéb!
Nincs mit mondanom,
egyszerűen élmény a verseid olvasnom!
Örülök, hogy itt jártál, Zsolt, köszönöm!
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Olvasgattam nálad, mert szeretek ide betérni. Gyakran teszem. 🙂 Mindig meghittség és nyugalom fogad itt. Ki tudok kapcsolódni a hétköznapok taposómalmából…
Nem mindig hagyok nyomot, de ez az egyik kedvencem, hát ezzel zárom a mai napot. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, én is kedvelem ezt a versem, de az okát nem tudnám megmondani; talán mert nyílt, és talán mert (ha félve is) de hisz… Örömmel láttalak itt.
aLéb
Ma várom én, hogy féljen és akarjon
magának úgy, mint hittem hajdanán.
De nem sikolt, s a szélbe sem súg. Vajon
mit érezett szerelmünk hajnalán?
Ma várom én, hogy vére hullva hívjon,
s megyek, ha kell, hegyen s a völgyön át.
Megyek vízen, tűzön, görgeteg havon,
csak lássam újra kedves mosolyát.
Ő bennem él, kitépni nem tudom már
szívem zugából. Fészke kőkemény.
Ha semmivé leszek, e fészek ott áll,
s kakukk tojása benne kelt fekély.
A hősiesség itt semmit se használ
s előttem áll ma egy halott remény.
:-)) wow, dodesz, ez igen, jó lett!
aLéb
aLéb, ez a vers folyamatosan vonz, már sokszor jártam itt, és nem tudtam okát szavakba önteni. Megtetted helyettem: "talán mert nyílt, és talán mert (ha félve is) de hisz…". Ez lehet az oka mindamellett, hogy költészetileg is valódi gyöngyszem. 🙂
Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, igen, meg picit talán a gyerekkort idézi, ahol minden lehetséges, és olyan könnyű, szinte játék hőssé lenni valakiért, valamiért :-)). Köszönöm, hogy visszajöttél ide.
aLéb